A magyarság sorsa a pozsonyi csatától Trianonon át napjainkig:
Kép: Holdas László (https://kurultaj.hu)
Hogyan és miért fogytak el Árpád és vezérei által alapított államunkból a magyarok?
A népirtás és lakosságcsere folyamatának kezdete 907-ben a pozsonyi csata volt. Árpád fiai akkor még győzni tudtak a túlerővel szemben is! Folytatása a tatár és török dúlása, a betelepítések, a Habsburgok részvétele a trianoni országdarabolásban. „ A magyarokat mind ki kell irtani”- állt a ránk támadó római Egyház érsekének zászlain. Ami most történik velünk, az csak ennek a folyamatnak a befejezése. Az egykor tisztán magyar lakosságból mára egy identitás és magyarságtudat nélküli, kevert, hitehagyott nép lett. Az egykor ellenünk indított vallási háború a végéhez közeledik.
A „rendszerváltás” utáni kormányok mind hozzátettek ahhoz, hogy az ország maradék vagyonát és lakosságát is kifosszák. A „rendszereket” mindig a kormányok mögött, a háttérben megbújó, azokat megszálló hatalmi érdekcsoportok váltották le, és teszik most is. Az EU csatlakozás feltétele volt a „tőke szabad áramlása”, amelybe már a termőföld,- országunk földje!- is beletartozott. Az egymást követő kormányok egy központi utasítást,- tervet- követve építették le a magyar gazdaságot, és üldözték el a magyar embereket az elszegényítéssel, a „versenyképesség” miatt alacsonyan tarott bérekkel.
Elpusztításunk utolsó fázisa a bevándorlók betelepítése, akiket nálunk „vendégmunkásnak” kereszteltek át. Ahogyan a Habsburgok alatt letelepített cigányságot ma „nemzetiségieknek” mondjuk, és kaptak hozzá bizonyos jogokat, úgy fognak hasonló különjogokat kapni a migránsok is.
A kínai gyarmatosítást „beruházásoknak” nevezi a kormány. A keleti befektetőknek odadobott, kifosztott országunk már a földjeit is elveszíti: egy része idegenek kezére került, a maradékot a beruházók dúlják fel és pusztítják el örökre. A „magyar” kormány mindezt „kiemelt nemzetgazdasági érdeknek” hazudva akarja ránk kényszeríteni.
„Ugros eliminandos esse”- A magyarok kiirtassanak: ez lenne a végzetünk?
Népünk irtása és elűzése a Kárpát medencéből a pozsonyi csata óta folyamatosan zajlik, és a végéhez közeledik.
Az első világháborúba a Habsburgok vittek bele, és a felosztásunkról szólt, a másodikba a németek. Népszavazás nem volt, mindent előre eldöntöttek. Az eredmény: szétdarabolt országunk határai, és az íratlan történeti alkotmányunkat sárba tagadó, puccsal és csalással kikiáltott „köztársasági” államforma,- amivel megfosztottak addigi jogainktól,- véglegessé váltak.
Most, a harmadik háborúba az EU-t megszálló háttérhatalom a NATO segítségével akar belekényszeríteni minket. Királyi koronázóvárosunkban Székesfehérváron állították fel a NATO közép európai „többnemzeti” főparancsnokságát. Egy háború esetén emiatt azonnal elsődleges célponttá válunk,- cserébe elengedték, hogy fegyverzetünket az ukránoknak adjuk át, ahogy a többi tagállamnak is ezt kellett tennie, akár akarták, akár nem.
A kormányunk által is megszavazott szankciók, és a globális láncoknak való kitettségünk miatt elszabadult árak tovább szegényítik az alacsonyan tartott bérekből tengődő lakosságot, és csődbe juttatják a vállalkozásokat. A hiteleit már fizetni nem tudó családokat a kormány segédletével a háborús veszélyhelyzet ellenére a bankárok kegyetlenül az utcára dobják.
Ha nem a háborúval, akkor a keleti gyarmatosítással pusztítanak el minket. Itt a „Sárga veszedelem”? Legjobb termőföldjeinkből sorra nőnek ki a kínai, koreai, japán gyárak, amik miatt a kormány az elnéző szabályozás mellett az élő földekből sivár pusztaságot, a gazdálkodókból földönfutókat csinál, a területeken ökológiai katasztrófát okozva. A településekre beköltöztetik az olcsó vendégmunkásokat, kiszorítva a munkalehetőségekből a helybelieket. A gyárak környékén a nehézfémekkel és vegyianyagokkal megmérgezett földeken nem lehet többé gazdálkodni, az ipari parkok így jóformán az egész országot elfoglalhatják majd. Aki nem tud elmenekülni a környékükről, a lassú, de biztos halálra van ítélve.
A népesség bűncselekmények által történő elüldözése lakóhelyéről, vagy megsemmisítése egy adott területen,- az népirtás!
A magyarok kiirtásának története a pozsonyi csatával kezdődött, és azóta is tart, jelenleg a törvényesített bűncselekmények által! Ilyen bűncselekmény a devizahitelezés, a kényszerítés, a kifosztás, a tulajdon kisajátítása, az önrendelkezési jog sérelme, az életterünk elvétele a környezetkárosítással, de az idegen népesség betelepítése, az egészségügyi ellátások elvonása is ide tartozik. A Kalergi-tervvel kiszélesített vallásháborút most rászabadították egész Európára a keresztény értékeket és törvényeinket megtagadó migráns hordák ide csalogatásával, és kötelezővé tett befogadásukkal. Az eltérő identitású népek erőltetett keverése Franciaországban egy vallási alapú polgárháborús helyzetet hozott létre, ami nálunk is bármikor kialakulhat. Az idegen népesség aránya lassan túltesz a magyarokén. Ez már nem a mi hazánk?
„Ungros eliminandos esse”: bevégeztetett?
Lesz-e még jövőnk? Fel tud –e még állni egy utolsó nagy szabadságharcra a nemzet, vagy megadjuk magunkat a nekünk szánt sorsnak? Át tudunk-e lépni a megosztottságunkon, a tőlünk idegen pártok hazugságain, a ránk erőltetett politikai ideológiákon? Vissza tudunk-e térni régi, erős hitünkhöz, és értékrendünkhöz,- vagy eltűnünk örökre a történelem süllyesztőjében?
A pozsonyi csatára emlékezve nem elég a múltat elemezni: jövőnkért, megmaradásunkért a sikerekből és hibákból tanulva most már a cselekvés harcmezejére kell lépni! A szabadságunkért küzdeni kell!
„Igazságosság nélkül nincs nemzeti összetartás! Nemzeti összetartás nélkül nincs erős nemzet! Erős nemzet nélkül nincs ORSZÁG!”- de nem marad országunk, ha már nincs saját népe és földje!
Ha itt akarunk élni, és halni, vissza kell vennünk országunkat a megszállóktól! Magyarország legyen újra a magyaroké!
/Gurabi Ági/ Beküldte: Andrea
