Utazom. Még mindig. Egyfolytában. Vagyis igen, de nem. Erre az évre befejeztem. Az év vége, különböző cégen belüli okok miatt, kicsit lassabb volt. Így volt időm jönni-menni, beleolvasgatni az ügyeletes sirámokba. Nevezetesen egybe, ami unos-untalan minden évben előjön. „Kiüresedett a Karácsony, semmi másról nem szól csak a vásárlásról“, keseregnek sokan. Igen valóban. A hajdani Németországban vásár vásárt ér, minden városban 10-15, ami egy is lehetne, mert egymás mellett sorakoznak. Glühwein 5-6 Euróért, 2 deci. Nekem nem ízlik, inkább valami cukros, minimális alkoholtartalmú lőrére hajaz. Mindegy, akinek kell igya. Óriási tömeg, amit muzulmán betántorgók ki is használtak izibe. Elverték a Mikulást Mannheimben, oszt még leüvöltötték a fejét, hogy tünés mert ez az ő országuk. A barom német meg filmezte.
2023 December. A kis ordibáló emberke nemhogy megfordult párszor a sírjában, de folyamatosan pörög. Erről beszélt, csak senkit nem érdekelt. Vagyis érdekelt, csak az idő múlásával tilos olvasni, emlékezni a mondandóra. Most, hogy még érdekesebb, aktuálisabb lehetne, tiltva van még a gondolat is. Szóval tömeg mindenhol, minden szemétre, szarra van vevő. Közben a proli sóhajtozik: kiüresedett a Karácsony. Hazaérvén, fejetlen csirkeként rohangáló tömeget látok. Leülök egy cukrászda csendes sarkában, nézem az őrületet. Proli berohan köszönés nélkül, felkapja a rendelést, kirohan. A másik, aki nem rendelt visz mindent ami van. Édeset szeretne. Nincs. A végén jó a spenótos masni is. Érted. Mindegy mi, csak megvehető legyen, de sírunk, hogy kiüresedett a Karácsony. Drága Testvérem az agyad üresedett ki, ha egyáltalán volt a helyének tartalma. Átnézek a mellettem levő patika felé. 20 méter hosszú sor. Kint. Nofene. Bájgli illatú Ebola oltást lehet kapni? Vagy tudnak valamit? Esetleg elfogy a gyógy szemránckenőcs. A prolinak mindegy csak legyen valami a fa alatt. Akár Diclofenac. Az is jó, ha színes, zörgős papírban van! Szóval ücsörgök én és a gondolataim. Mert másra nem számíthatok. Ismerős ismerős után berohan, kirohan. Annyi időm nincs, megkérdezzem: iszol egy kávét? Egy akad. Mondá: jaj igen terveztem, hogy belassulok, és leülök egy kávéra. Jó hogy itt vagy akkor itt az alkalom. Inkább ne tette volna. Nem volt 5 perc. Nem hinném, hogy nálam van a Bölcsek Köve, de mi a szűkebb családban 25 éve nem veszünk semmit. Nincs fa, nincs rohanás. Ha kell valami év közben megvesszük, véletlenül sem Karácsony előtt, dupla áron , a nagy leértékelésben. Nagy főzés sincs, csak olyanok amit év közben esetleg kevesebbszer eszünk. Röhögj ki, 2 éve, libamájas, libazsíros kenyeret ettem, hagymával, retekkel. Visszavitt a gyerekkoromba, amikor még Kőbányán is megengedhettük hétköznapokon is. Nagyanyám a szomszéd gyerekeknek is készített. Na az volt a Karácsony. Júliusban. Ma a fél vesédet kell a hentesnél hagyni egy kis libamájért. A szomszéd gyerek meg felejtős. Azok elvesztek a faszbukkon. Szóval mi így ünneplünk. Ja és tudod mi ebben a legjobb? Van időnk egymásra! Máskor is, de most különösen. Szóval ha szükségét érzed, vedd fel a birkózó szerkód és küzdj. A megmaradt morzsákért a Tescóban! Mert most akciós. Csak neked. Csak itt és csak ma. Mindenki másnak Normális, Emberi, Csendes Karácsonyt kíván az utazó!
