Kint voltam az erkélyen. Régi ismerősökkel grillezettem, zenét hallgattunk, emlékeket idéztünk fel egy éve nem láttam már őket, többször is elhalasztottuk a találkozást, tegnap sikerült lebeszélni a mai kora délutánt, - szerencsére még időben haza értem a délelőtti - váratlanul jött - programról, de azért gyorsan vettem rágcsálni valót és Coca Cola-t, én ugyan nem iszom, de emlékeztem rá, hogy náluk szinte mindig ez volt a hűtőjükben. Röviden visszajátszottuk emlékeinkből egymásnak az utóbbi néhány évben történteket, közben minden elfogyott a Grillről, még a sültkrumpli is én meg éppen megkérdeztem tőlük, hogy jöhet-e a kávé amikor azt láttam, hogy elkerekedik a szemük és ijedt arccal nekifeszülnek a háttámlának... mellém néztek nem rám. Gyorsan a vállam mögé néztem. A látvány - nekem - nem volt ijesztő, hiszen, ti is tudjátok, már több esetben előfordult, viszont most még sütött a nap - ebben az időben váratlanul ért engem is, amit láttam.
A barátaim még nem láttak szellemet - én már igen, de postaimre szelleme most majdnem teljesen átlátszó volt és halványan világított a szeme, s miután semmi nem volt rajta... kicsit láthatóak voltak a belső részei, szerencsére nem látszott pontosan mi micsoda... Ismerőseimet gyorsan megnyugtattam, hogy õ egy ártalmatlan lélek, csak otthon hiszik, hogy veszélyes pedig nem. Nem igazán jutottak még levegőhöz ezért hagytam őket megnyugodni miközben a szellem felült az erélyem peremére háttal a három emelet mélységének. De nem izgultam, hogy véletlenül le- illetve kiesne, mint ahogy azt egyes orosz nagykutyák az ablakpárkányon szokták volt. Némán lógatta a farkincáját és hol rám, hol pedig a vendégeimre pislogott. Szerintem jól érezte magát, így azt gondoltam, beszélgethetünk, hát bele kezdtem:
-Szűzanyám, álmodom, vagy tényleg rosszul látok egy árnyat suhanni a szivárványos ködben? Már reméltem elhagytad a dimenziót és máshol, hol más honol regéled Lehel lelkét! Kürt vagy-é, vagy csiperke-bokor, ki itt kóborol a fingszagú háborús tébolyda legében? Imre, te vagy az? Szellem! Rég szellentettél minálunk. Mi hír a húron? Pendül még?
- Merengtem csak csacskaságokon, hited szerint. Ne riasszon, hogy Nyugaton a helyzet változatlan és Keleten sem jobb a kelleténél, ittenleg, meg pláne fölösleges a mindennapi betévő szellentés már. Eltűnik, mint kámfor.
- Jól el vagyunk kapatva mindenféle nyámnyilával, töltik belénk a mákonyt és a csattanós maszlagot, és úgy néz ki, hogy amit korábban megprédikáltál, valósággá érik. Néztem a pereléseteket, már nem volt rendőr, sőt az ügyész is a bíró lett, majd elkezdte leleplezni önmagát. Hogy bírtad a cirkuszt?
- Norbi szelleme jobban bírta nálam, mert Kókity Norbert, már csak szellemében tudott részesülni a jóból, de Juhász Lászlót se feledjük, hogy a többi szellemekről meg se emlékezzek. Dúl rendesen a hülyeség, aljasság, de ez a szokásos módi.
- De mi van a háborúval? Megígérted, most meg mindenki ezt üvölti már és meg sem mered említeni.
- Ó, csak most lesz még igazán gáz, ha figyeltetek, elszellentettem már mindent, ami a témában érdemleges volt. Érzékelhető a rettegés, tapintható a félelem. Mármint az élőknek, nekem már nem.
- Igen, látszik. Mit csinálsz egyébként mostanában, hogy nem is hallani, látni, az izraeli bokaperec megteszi a hatását és úgy tűnik a cionisták is nagyon lapítványba vonultak veletek kapcsolatban.
- Ó, semmi komoly, Hamlet, Lenin, vagy nem Lenin, Marxot olvasgatok, Maot csemegézek, tárcsázom az Akashát. Ha néha megtestesülök, kőműves munkálkodik bennem, ha hívnak, megyek elvégezni azt, amit más nem tenne már meg.
- Igen, írtad, hogy levizsgáztál - meg is lepődtem - és tényleg szabad szellemű kőműves lettél? OKJ-s? JFK-s?
- Nem fontos, lényeg, hogy semmi nem az, aminek már mutatni sincs kedvük. Nem döbbenek már meg senki szellemtelenségén és csodálom a kitartását a parázs-őrzőknek. Szellemek közt ez is ritkaság.
- Hogy látod, mivé aljasul még a látványpékség? A cirkusz még megvan, de sokan ébrednek rá a valóságra.
- Ne áltasd magad, sokat és sokakat kísértek, kísértek már eddig is a vágóhídra és ez eztán sem lesz másképp. Nem is lehet, elnézve a szellemi-lelki nyomort, megváltás lenne a zömnek az utolsó felvonás tanulságainak levonása, de úgy sem értenék, ezért vesződni sem érdemes már ezzel.
- Azért nyugtass meg, hallunk még, láthatunk még szellentéstelenül is valaha a virtuális valóságban?
- Ó, csak nem hiányzik a káoszban a magányos őrtorony? Van egy kis dolgom még, azt le kell rendezni. Megígértem.
- Jó volt megint beleborzongani a tudatmeződbe.
- Nyugi, mindenhol ott vagyok és Marx sem volt tévedhetetlen.
- Shalom!
- Hárslevelű.
- Az meg mi?
- Nem látod? Fejemen a koszorú, csak az asszony elhasználta teának a babérleveleket így maradt a hárs. Zöld meg ez is zöld... Asszociálj rá. És jól mutat. Látod profilból is?
- Aha, igen, értem,... akkor dicsõség a hervadhatatlan érdemeknek!
Bólintott és ellibbent.
Ismerőseim, lassan feléledtek. Körbe pislogva, szinte suttogva kérdezték: - Ez itt Posta Imre volt?
Nem egészen Ez csak a szelleme, ami - ahogy látjuk - most járja be éppen Európát... magyarul csavarog. Néha ugyan el kell kerülnie Orbánt, - mert őt is elég sokszor emlegetik, de valahogy mégse tudnak együtt működni. Jobb a béke Ez is csak a politika. Két dudás sose passzol egymáshoz, Imre meg nem is politikus alkat. Mellesleg Magyar Péterre se hasonlít. Szerintem az se politikus, de én ugye nem értek ehhez. Nyugodjatok meg jó ember. A barátom felesége, kicsit elmélázva, megszólalt: "- Nekem tetszett a farkacskája, olyan édi volt." -De ránézve a férjére, gyorsan lehajtotta a fejét és elpirult.
Kivittem a laptopomat és megmutattam Imre weboldalát, miközben megkérdeztem, megengeditek nekem, hogy kitegyem a weboldalra ezt a mai délutánt? Az olvasók közül néhányan már kérdezték mi van Imrével, mert személyesen nem írhat ide... Nem mintha félnének tőle - Imrétől -, csak képzelt hatalmukat fitogtatják. Megtehetik ezért meg is teszik. Sérült kiskamaszok, akik most rettegnek a valóságtól és a jövőtől. Megengedték nekem, de nem szeretnék, ha a nevük is felkerülne, amit meg is ígértem neki, ezért kaptak tőlem titkos Nicknevet is - de nem mondom meg mit!
Elbúcsúztunk, aztán leültem ide a gép elé bepötyögtetni mi történt ma. Közben eszembe jutott, hogy nem is ittunk kávét. Talán legközelebb... ha egyáltalán jelentkezni fognak.
Csapó!... Klotty
