HUNXIT

Mostanában, az ún. „jobboldalon” is, egyre többen vetik fel, de legalábbis pedzegetik a HUNXITOT (Huxitnak „szokják” mondani, de ugye hun exit-ről van/lenne szó, hát ne spóroljuk már ki azt a kis „n”-t, abszolút helyesen egyébként „hunexit”-et kéne mondani. Ugye, tudjuk, hogy a kifejezés parallelje és elődje a Brexit volt, azt is helyesebb lett volna minimum Britxit-nek mondani, vagy inkább Britexit-nek).

Szóval egyre többen pedzegetik a kilépést az Európai Unióból.

Ahogy – különösen 2015 óta – az Európai Unió viselkedik velünk szemben: ez a kilépés abszolút indokolt és jogos is lenne.
Persze jó, ha tudjuk, hogy aki itt minket cseszeget, az első helyen az Európai Bizottság.
Az a Bizottság, amelynek legfontosabb feladata (lenne) végrehajtani azokat az elvi – és teljes konszenzuson alapuló – döntéseket, amelyeket az Európai Tanács (a tagállamok állam- és/vagy kormányfői) – az Unió legfőbb politikai döntéshozó szerve határozott el.

A Bizottság azonban mára önjáróvá vált és mint a kutyát a farka úgy csóválja az Uniót, ahogy neki tetszik.
Amihez az amúgy minden érdemi hatáskör nélküli Európai Parlamentet használja hinterlandként meg az Európai Unió Bíróságát is.

És ami a témánk aktualitását adja, az ennek a „Bíróságnak” a legutóbbi döntése, amely Magyarországot iszonyatos büntetési tételű bírsággal sújtotta a migrációs szabályok állítólagos be nem tartása miatt, miközben Magyarország betartotta az Unió schengeni határvédelemmel kapcsolatos rá háruló kötelezettségeit és amely határvédelemhez gyakorlatilag töredékeiben is alig járult eddig hozzá az EU.

Értjük az előbbi kiemelt gondolatot???
Volt és van egy EU-s kötelezettségünk, mi azt teljesítettük borzasztó költségek árán, működtetjük is szintén hatalmas költségekkel, majd megbüntetnek minket hatalmas tételekre azért, mert helytállunk a kötelezettségeinkért.
Ez tipikus „22-es csapdája” – helyzet (Joseph Heller azonos című könyve után szabadon).
Ugyanis, ha meg nem tartanánk be a határvédelmi kötelezettségeinket és szabadon és ellenőrzés nélkül dőlhetnének be a migránsok a déli határon, akkor meg azért bírságolhatnának minket krőzusi tételekre.

Mi a megoldás, egyáltalán: van-e megoldás erre a helyzetre???

Szögezzük le: az EU-ból való kilépés szóba sem jöhet (sajnos!).

Az idetelepült, főleg nem EU-s, multik csakis azért vannak itt, mert így tudták betenni a lábukat az EU teljes piacára.
Nélkülük meg gyakorlatilag NINCS MAGYAR gazdaság - ami rajtuk kívül van, az jelentéktelen (know-how-ban, modern technológiában biztosan nincs a nyomában sem a multiknak).

Ami azonban a rendelkezésünkre áll, az a Gandhi által ki-, és feltalált: POLGÁRI ENGEDETLENSÉG!!!
Ez esetben ezt természetesen kormányzati szinten gyakorolva.
Mire gondolok?

Először, mielőtt kifejtem a megoldási javaslatomat, tennék egy rövid kitérőt.

Szegeden, ahol már nagyon régen végeztem a jogi tanulmányaimat, a nemzetközi jog sokáig egy nemhogy jelentéktelen, de mélyen lenézett tantárgy is volt a IV. évfolyamon. Egy ideig. Addig, amíg az egyik vizsgán az egyik nyegle hallgató a prof. azon kérdésére, hogy legalább a tankönyvet ismeri-e?, azt válaszolta, hogy dehogy ismeri, ő ilyen hülyeségeket nem olvas! Több se kellett Nagy Karcsinak (merthogy mindenki így hívta, ezért hívom én is így őt – megjegyzem én nagyon szerettem őt, diákkörös is voltam és így is csak négyesre mentem át a vizsgán, mert hát ötösre ő tudta/hatta/ csak a nemzetközi jogot, más nem…) – szóval több sem kellett a profnak, és attól kezdve – ez az 1970-s évek eleje – az I. évfolyamos római jog után – lévén, hogy a jogi egyetemeken az első évfolyam volt a vízválasztó a római jog, a magyar- és egyetemes jogtörténet formájában, hogy egyáltalán később kikből lehetett jogász - Szegeden lett még egy „szelektáló” tantárgy, ráadásul a végzéshez közeli éven, a IV. évfolyamon: a nemzetközi jog képében, iszonyatosan kegyetlen vizsga formájában. Ezért aki Szegeden kb. 1972 után végzett, az mind kiválóan ismeri a nemzetközi jogot – még ha nem is szereti – és mondjuk én 1980-ban végeztem… Ezért veszem a bátorságot, hogy azzal a nemzetközi joggal foglalkozzam és mondjak róla véleményt, mint ami maga az egész EU is.

Kezdjük azzal, hogy olyan, hogy „nemzetközi jog” – nincs.

Nincs, mert nem „jog” a jog sui generis fogalmából következően. Jog ugyanis csakis Államon belül létezik – és kikényszerítője a jog érvényesülésének az Állam (egyfajta „Felettes Én”-ként), senki más.
Helyesebb lenne tehát „nemzetközi kapcsolatok szabályrendszerét” mondani, de ez így kétségtelenül hosszú és meglehetősen obskurus is. Kb. olyan szabályrendszert kell elképzelni, mint mondjuk egy kártyapartinál a résztvevők között. Elvileg mindenki ismeri az adott kártyajáték szabályait, elvileg mindenki be is tartja – de ha mégsem, mert mondjuk az egyik játékos csal, akkor az összes többi játékos haragjával kell szembenéznie. Nincs tehát „felettes én” – azaz Állam -, ami kikényszeríti a szabályokat, hanem ’felettes én-ek’ vannak, azaz az összes többi, vagy sok Állam, aki seggberúg egy (vagy több) másik Államot (ha tud), ha az utóbbiak beleszartak a „közös játékba” (vagy a ventillátorba, hogy még plasztikusabb legyen a hasonlat…).
Jobb híján tehát a ’nemzetközi jog’ kifejezést fogom használni, de az előbbi (’ventillátoros’ …) értelemben.

Az EU tehát alapvetően és első helyen egy nemzetközi jogi képződmény. Egy nemzetközi szabály-struktúra, semmi más!!!

Ez még akkor is igaz, ha egyébként az intézményei által meghozott egyes előírások elvileg a tagállamok belső jogrendszerének a szabályai is lehetnek, vagy lesznek, azaz valódi joggá transzponálódnak és transzformálódnak. Mert ez esetben is ott van a „kártyajátékos” Állam, aki ezt közvetíti felénk, az állampolgárok felé (mintha azt mondanák, hogy mától a kártyapartihoz kötelező a frakk és a cilinder minden játékosnál).
Ha azonban egy (nemzetközi) kártyapartinak a szabályai annyira szerteágazóak és bonyolultak lesznek, hogy azokat még az „osztó” sem látja át vagy akár nem is ismeri – és az „EU-(kártya)parti” szabályai mára ilyenek, akkor a játékosok mozgástere nemhogy szűkülne, de éppen ellenkezőleg: tágulni fog.
Mi a megoldás tehát akkor, ha a „játékosok” között és/vagy mögött időközben olyan erők jelennek meg, amelyek minden megalapozás nélkül új szabályokat és követelményeket találnak ki a „játékosokkal” szemben, ideértve szankciókat is, és menet közben úgy alakítják a „parti” menetét, ahogy az neki, nekik – egyeseknek??, többeknek?? – éppen az érdekében áll, ahogy az nekik tetszik???
Ez esetben csakis az a megoldás, hogy a többi játékos is kitalál új szabályokat, vagy elkezd „mazsolázni” a szabályok között!!!!

Mire is gondolok?
Arra, hogy az EU-s szabályok között nekünk is szemezgetnünk kell/ene/.
És ami ocsú, azt vagy felmondani - "bocsi! de mi most ezt nem tudjuk magunkra nézve tovább hatályosnak/érvényesnek tekinteni!" -, vagy közölni, hogy - "bocsika, de mi most éppen ezt meg ezt a szabályt legnagyobb sajnálatunkra, de képtelenek vagyunk betartani".

Mondjuk az EU-bíróságra vonatkozó szabályt elsőként kellene pixán rúgni!!!
És állhatatosan azon munkálkodni, hogy az EU szépen "visszabutuljon" egy maximum EGK-szintjére, de nekem még a Szén-, és Acélközösség is bőven több, mint elég lenne.
Ez kétségtelenül sziszi-faszi (sic!) munka lenne, egy egész jogászi ÉS közgazdászi (és „reáliás” - értsd mérnöki, orvosi stb. is) „hadsereget” kellene rámozdítani erre a feladatra, hiszen iszonyatos nagyságú jogi – helyesen: szabály - anyagról van szó - de itt is csak az első lépés lenne nehéz, ha már elhatároztuk magunkat, hogy rálépünk erre az útra.

Másképpen: létre kellene hozni egy különleges EU-s szervezetet (esetleg Minisztériumot, de nem ez a fontos) – és amely „hivatalnak” egyetlen valódi feladata az lenne: azt vizsgálni, hogy mely EU-s szabályok/előírások alapoznak meg velünk szemben kiba…brálást, melyek hátrányosak nekünk (ez nem nehéz, mert szinte mindegyik az!!), és ennek alapján melyeket (akár milyen részükben/részeikben), kell/ene felmondanunk, tőlük elállnunk, elutasítanunk/visszautasítanunk, megtagadnunk sőt: megtiltanunk (!!!!!!!) az érvényesülésüket????!!!!????!!!!

Természetesen jogviták ezrei, tízezrei keletkeznének az EU-ban, az EU-val, hogy akkor mi most miben is és meddig is vagyunk benne (a szoaréban...) - de hát sag schon!, inkább legyenek jó ügyvédeim és szar jogszabályaim, mint fordítva - mondta állítólag Bismarck, és megcsinálta a német egyesítést!!! A perek meg menjenek akár az idők végezetéig – inkább arra van esély, hogy a Felperes (EU) szűnik meg előbb…

Mondhatják, hogy de hát akkor visszatartják a pénzeinket!
És? megkapjuk most is a pénzeinket???

Dehogy kapjuk – amit kapunk az az a szocska, mint a szocializmus-beli viccben, amikor ment ki a SZU-ba a gabona, zöldség, bor, gép stb. és helyette „szocska”-t kaptunk.
Kérditek milyen szocskát? hát lófa….-át.

Mert most az a helyzet a pénzeinkkel kb., hogy aszongyák: „Akarsz tízet? akkor fizess be százat!” (és tégy hozzá 100 tönkretett életet! /Gerry/)
Na, erre még Kohn bácsi is megnyalná mind a húsz ujját…

Úgyhogy most nekünk el kell végeznünk az EU végleges szétbomlasztását!!! - hogy a végén elmondhassuk: "Ez jó mulatság, férfimunka volt!".