Szerintem baj van, csak nem le akar lépni?

Kedves Barátom,
már lassan harmadik hete morzsolgatom öreg napjaimat itt a kies maláj földön, egészen pontosan egy malájziai szigeten.
Hála a fiamnak, aki most éppen itt dolgozik, ide helyezték most őt és a feleségét.
És amíg nem találnak - cca. két hónapig - szállást, addig egy 5, de inkább 6 csillagos tengerparti luxus apartmanhotelban 110 nm-en kell (főleg) "home-office-ozniuk" és „kínlódniuk” két öreggel, azaz velem és a feleségemmel...:)))))
Merthogy a gyerek időközben összegyűjtött annyi pontot a rengeteg repkedésükkel az egész világban, hogy kaptak két ingyen-repjegyet, ami elveszett volna, ha még időben nem használják fel, úgyhogy ezzel tudtunk mi jönni (és majd menni) hozzájuk (tőlük), mert az ő útjukat meg az anya-cég fizette.

Jellemző rám, hogy azért gondoltam a közel egy hónapos "üdülésünk" alatt olvasni valóra is, és így hoztam egy fél tucat Hihetetlen Magazint, meg a jó, öreg Drábik János most újra kiadott könyvét, a címe: A sötét újkor (alcíme: Búcsú a felvilágosodástól). Valószínűleg működhetett a Sors keze az utazásunk előtt, mert két nappal az indulás előtt az Újpesti Piacon a földszinti újságos és antikvár-könyv árusnál ötlött a szemembe ez a Drábik-könyv. Megjegyzem három éve, amikor először voltunk itt a fiaméknál, akkor ugyanígy egy Drábik-könyv kínálta magát, „A kiválasztottak” címmel és azt olvastam itt végig, ahogy most is a fentebb említett másik könyvet.
Szóval nekem Malajzia szellemileg valahogy összefonódik Drábik János munkásságával!
Nos, „A sötét újkor” is kiváló munka.
Nem fogom most túl részletesen ismertetni, elég legyen annyi, hogy a könyv első fele – a könyv amúgy 2010-ben íródott - az akkori, 2008-ban kirobbant - amerikai jelzálogpiaci válsággal foglalkozik úgy, hogy aki nem érti az amerikai (pénz)gazdaság ezen – egyébként nagyon jelentős, majdnem döntő - részének a működését, az is meg fogja érteni, szóval a közgazdászok elbújhatnak a tudományukkal a jogász Drábik János mögött!
A könyv második fele ellenben a zsidóságnak a Világban és persze főleg a gazdaságban és azon belül is a pénzügyekben és hitelezésben (uzsora-kamat kölcsönzésben) betöltött több évezredes szerepével foglalkozik, látszólag össze nem illően a könyv első felével.
De csak látszólag.
Mert persze a könyv végére teljesen egyértelmű, hogy a két rész egymással szervesen összefügg és egymáshoz a lehető leg-logikusabban kapcsolódik.
Drábik megpróbálja megérteni azt, amit egy gójnak (azaz egy nem-zsidó fehér (keresztény, vagy keresztény kultúrkörbe tartozó embernek) nem hogy nem lehet, nem hogy nem szabad, de egyenesen tilos megértenie: hogy tudniillik mi az oka és célja a zsidóság világuralmának???
A könyv második fele a miatt a „píszí”-hozzáállás miatt, amit Drábik is gyakorol, kissé nehezen olvasható és követhető, mert Drábik - egyébként érthető módon - olyan amerikai, zsidó-kritikus szerzőktől idéz (amerikai önkritikus zsidóktól is!!) - egyébként néhol kutyakemény (itthon nemhogy antiszemitának, rasszisztának, de akár még nácinak is minősülő) - szövegeket, amelyek maguk is vitairatok zsidó, vagy filoszemita szövegekkel kapcsolatban (azok ellen), és néha tényleg nagyon nehéz követni, hogy ki mit mondott és arra ki mit válaszolt, valamint a válaszra milyen reakció érkezett???
Mindazonáltal az egyértelműen lejön a könyvből, hogy a zsidóságnak van egy alapvetően olyan része, amely vegytiszta maffia-módszerekkel jutott el oda, ahová eljutott, és ehhez szó és betű szerint mindent, bármit, és akármit hajlandó volt felhasználni és feláldozni (zsidó emberek – fajtársak! - életét is, akár tömegesen is (nyilvánvalóan először a II. világháborúban, de akár jelenleg Izraelben is)) a mai napig is.
A könyv egyik legsokkolóbb része egy Harold Wallace Rosenthal nevű, 1976-ban Amerikában, egy, a zsidókkal erősen kritikus Walther White nevű „gój” által készített hosszú – ún. „mély-„ – interjú.

Rosenthal egyébként egy Jacob Javits, szintén zsidó, New York-i szenátor asszisztense volt, és különös módon 1976-ban, egy isztambuli gépeltérítés során, a gépet megtámadó izraeli kommandósoknak a gépeltérítőkkel folytatott tűzharca során meghalt 29 évesen. Csöppet sem összesküvés-elmélet, ha arra gondolunk, hogy a riportban általa elmondott „őszinte, feltáró, beismerő (habár csöppet sem megbánó!)” vallomásáért kellett távoznia a zsidó örök vadászmezőkre… Pláne, hogy Rosenthal nem is a gépen vesztette az életét, hanem az után, a reptéren…
Itt most lehetetlen az egész riportot ide idéznem, ahhoz az túlságosan hosszú lenne, nekem meg két tengerparti pancsolás és néhány hideg sör között és mellett – beláthatjátok – erre nincs most kapacitásom…😊😊 😊

Rosenthal brutális nyíltsággal és részletesen, mindenre kiterjedően feltárja, hogy hogyan kerekedtek a zsidók a nem-zsidók (azaz az ő elnevezésüket használva miránk: a gójok – jelentése kb.: mucsaiak, tahók, bunkók, szolgák, rabszolgák, selejtek stb.) fölébe az évezredek során.
Amit elmond, annak a lényeg kb. a következő: a zsidó vallás egy luciferiánus vallás, az ő valódi istenük nem a Világot teremtő Isten, hanem egyértelműen a „bukott/száműzött angyal”: Lucifer! Az Anyag lázadó természetét képviselő Lucifer valójában egy brutálisan materialista "vallást" adott a „választott népének”, majd erre felépíttetett velük egy, a mindennapok legapróbb részletére is vonatkozó, életmódrendszert, előírt nekik egy gén-megőrző, belső házasodásra épülő családi életmódot (amelynek része egy rendkívül erős iskoláztatási kötelezettség az utódokra vonatkozóan), egy eszelős-tébolyult pénzimádatot (amely a vallásuk valódi központi eleme/istene!) és egy olyan összefogás-rendszert, amely még a maffiák világában is párját ritkítja!
A zsidóság tehát nem más, mint egy pénz-vallás, egy jól körülhatárolt életmód-, és teljesen zártkörű (endogám) családtervezési rendszer és egy végtelenül kifinomult kapcsolatrendszer, amely abszolút faji alapú egyúttal összetartóbb minden bűnszövetkezetnél.
Fontos azonban tisztán látni, hogy mindennek ellenére a zsidók egyáltalán nem zárkóznak el a gójoktól – abban az értelemben nem, ahogy az élősködő növény vagy állat sem „zárkózik el” a gazdanövénytől vagy gazdaállattól – hiszen abból él, annak az életerejét szívja és szívja el, valójában az élteti!! És egyúttal engesztelhetetlenül gyűlöli is az eltartóját, ahogyan a zsidók gyűlölik – mély megvetésük és lenézésük mellett - a nem-zsidókat, merthogy ez a helyzet részükről a gójok felé!!
Teljes és totális – persze a zsidók által favorizált – tévedés az ún. „antiszemitizmus”! A dolgok kiindulópontja (origója) ugyanis zsidó oldalon van: ELŐSZÖR ők gyűlölködtek és gyűlölködnek a mai napig MINDEN NEM ZSIDÓ irányában, és csak ezt követően, erre a gyűlöletre jelentkezett az ún. „antiszemitizmus” és jelentkezik máig is, egyébként Rosenthal által megvetően csak lagymatagnak nevezett formában. Merthogy szerinte a gójok még gyűlölni sem tudnak igazán, sőt sokkal több konfliktusuk van egymással, mint a zsidókkal – igaz, Rosenthal elismeri, hogy ezen konfliktusok gyakorlatilag száz százalékát ők, a zsidók gerjesztették, szították és táplálták – persze úgy, hogy az egymásra fenekedő oldalak mindegyikéből hasznot tudjanak húzni!
Mindezeket Rosenthal szemérmetlen nyíltsággal, részletesen elmondja és előadja, úgy, hogy a riport készítő gój ember néha csak kapkod a levegő után.
Természetesen a riportért a riporternek – stílszerűen – fizetnie kellett Rosenthal részére, elvégre az „idő – pénz”, és ez így volt – származására tekintettel - ezen riportalany esetében különösen.
Ha azt mondják a Cion bölcseinek jegyzőkönyveire, hogy az részletesen feltárja a nemzetközi zsidóság céljait – annak ellenére, hogy állítólag hamisítvány - , akkor a Rosenthal interjú meg feltárja a zsidók motivációját és évezredes módszereit és eszközeit, amivel megvalósították a világuralmukat.
Ezek jönnek le a könyvből, még ha ezt Drábik így nem is mondja, nem meri kimondani.
Kérdhetitek tőlem, hogy hülye vagyok én, hogy a 30-35-fokos melegben a közel 30 fokos tengernél mi a fenét foglalkozom én a "rózsikkal"???
Nincs nekem itt ennél jobb dolgom????
Jó kérdés.
Nos, valójában a kérdés "bukéját" éppen az adja, hogy INNEN NÉZVE kevés érdektelenebb dolog van itt, mint a szemitizmus-antiszemitizmus problematikája.
INNEN NÉZVE ez az egész mocskos ügy olyan távoli és olyan értelmetlen és fos (elnézést a trágárkodásért), hogy ennél nagyobb fölöslegességet talán el sem lehetne képzelni a Világon!!
Itt ugyanis éppenhogy benne vagyok egy szinte már XXII. századi világban.
Egymást érik a felhőkarcolók, mindenki - de szó szerint mindenki!!!- autózik, és az autópark életkora 1-2-3 év maximum (!!!), a bevásárló-központok tele vannak vevőkkel, 99%-ban helyiekkel és az emberek jól élnek, de tényleg nagyon jól élnek!!!
És szemmel láthatóan baromira nem érdekli őket a mi európai (fehér-ember-i) nyavalyánk, sem a kereszténység sem az ahhoz piócaként tapadó szemitizmus-judaizmus.
A buddhista templomokban mindenütt ott van a falakon(oltárokon) a "horogkereszt" - helyesen: szvasztika - persze "balra-forgó" változatban.
És arra gondoltam, hogy milyen boldog emberek ezek az itt élő „csípett-szeműek”, hogy őket nem terheli semmi ebből a „zsidó-keresztény” tébolyból!!! Ami egyébként az egész kereszténység, ezen belül főleg a reformáció, amely pedig vegytisztán kereszténységbe oltott judaizmus, szégyen-gyalázat!!!
Itt az emberek "csak" élnek, jól élnek, persze dolgoznak is, tisztaság van, a közlekedés egyáltalán nem káoszos, az eladók mindenütt udvariasak, kedvesek, és olyan választék van, hogy ilyen sem Európában sem Amerikában nincs.
Időnként a müezzin kiáltozik párat - de ez egyáltalán nem zavaró, sőt! (merthogy Malajzia alapvetően iszlám-ország). A három nemzetiség, a maláj (saját elnevezéssel: bumiputra), a kínai közösség (kb. az ország 25%-a) és a hindu (kb. a lakosság 10%-a – megjegyzem látva ezeket a „cigányokat”, mondhatnám otthon éreztem magam…😊😊😊) szépen elvan egymás mellett, tele van a város a templomaikkal, egyik szebb, mint a másik és egyik sem cseszegeti a másikét.
Mindebből én arra jutottam - oké, könnyű ez itt/innen! -, hogy legjobb lenne nem foglalkozni otthon sem a zsidókkal.
Oda kell figyelni, persze, de nem érdemes túl sok időt elfecsérelni rájuk.
A BBC - ami itt fogható, a Bloomberg mellett - persze foglalkozott tegnap a holo/kamu-kauszttal, mert most volt a 80-dik évfordulója Auschwitz felszabadításának (ahonnan jó páran egyenesen mentek a Gulágokra tovább..., hogy a dolog igazán szép(???) legyen...) de ez itt még csak meg sem fodrozta a tengert.
Számomra teljesen egyértelmű, hogy nekünk, magyaroknak a lehető legönzőbb módon csakis és egyedül a saját – KOLLEKTÍV!!! - boldogulásunkat kell keresnünk, követnünk és dolgoznunk EGYÜTT érte!!!
Mert nekünk is van egy olyan összekötő kapcsunk, amely felér a zsidók fentebb vázolt összetartó-összefogó rendszerével: ez pedig mindenek előtt a felfoghatatlanul zseniális nyelvünk, aztán a páratlan és hősies történelmünk és végül, de nem utolsó-, - sőt első- – sorban: a kultúránk, és azon belül az irodalmunk, költészetünk (persze a népzenénk is, meg a konyhaművészetünk!).
Én, ha igazi MAGYAR állami vezető lennék utasítanám az irodalmárainkat, hogy a költőinktől és íróinktól állítsanak összes – a legjobb versekből és írásokból – egy MAGYAR antológiát (valójában: egy MAGYAR BIBLIÁT) és ezt tenném kötelezővé, hogy ott legyen minden magyar ember éjjeli szekrényén, hogy abból olvasgasson néhány sort lefekvés/alvás előtt – mert – ismerve a Biblia szövegét – ahhoz képest a magyar irodalom nemhogy különb, nemhogy „istenesebb”, de – miként Ferenc pápa félig tréfásan mondta, hogy a Mennyek, azaz az Örökkévalóságnak biztosan a magyar a nyelve, merthogy addig tart magyarul jól megtanulni – a magyar maga a Jóisten nyelve!!!
És ez nem blaszfémia a részemről – ez az igazság ugyanis!!!
A zsidókkal meg a leghelyesebb a lehető legminimálisabb kapcsolatban lenni.
Ez a megoldás - és Malajzia azt üzeni, hogy igenis van más út.
Olyan más út, ami abszolút járható is.

DJLaszlo