A NER legpazarlóbb lopása lehet a jegybanki alapítványok botránya

A jegybankelnökváltást követően kirobbanó – ám a sajtóban már korábban feltárt – Matolcsy-botrány valójában még a NER-ben is példátlan közpénzégetésről szól. Bár vannak olyan elemei, amelyek ismert korrupciós gyakorlatokon alapulnak, összességében mégsem egy hagyományos korrupciós, közpénzlenyúlós történetről van szó. A helyzet ennél is súlyosabb. A jegybanki alapítványi konstrukcióból ugyanis úgy tűntek el közpénz százmilliárdok, hogy a kedvezményezett üzleti kör ennek csak töredékével gazdagodhatott. Ha tényleg úgy történt, ahogy jelenleg látszik, akkor jó eséllyel ez lehetett a NER történetének eddigi legpazarlóbb lopása.

Évek óta tudhatták, de csak most ébredtek
A most ismét a közfigyelem középpontjába kerülő botrány valójában több mint tízéves sztori, és több pontján is okozott már felhördülést. A történet azzal indult, hogy a Matolcsy György által vezetett Magyar Nemzeti Bank azt a hatalmas vagyont, amit a működése során, de elsősorban a svájci frankos hitelek forintosításával halmozott fel, alapítványokba pakolta ahelyett, hogy befizette volna az államkincstárba. Százmilliárdos nagyságrendről beszélünk: az eredetileg hat alapítványnak összesen 266 milliárd forintot adtak át, ami csak az inflációt figyelembe véve ma már 440 milliárdot érne.

Ráadásul a pénz sorsáról semmit nem voltak hajlandóak elárulni. Ezt erősen támogatta a kormány is, amely törvénybe foglaltatta, hogy az alapítványok szerződéseit nem kell nyilvánosságra hozni, azaz lényegében eltitkolhatják, hogyan gazdálkodnak (pdf). Ekkor keletkezett az „elvesztette közpénz jellegét” szállóige is, amikor Kósa Lajos Fidesz-frakcióvezető megpróbálta elmagyarázni a nehezen védhető döntés hátterét. Később azonban az Alkotmánybíróság kimondta, hogy továbbra is közpénzről van szó.



Pár évvel később úgy tűnt, hogy a jegybank egyszerűsíti az alapítványi struktúrát, az eredetileg hat szervezetet ugyanis 2019-ben egybeolvasztották. Az egyszerűsítés azonban csak látszólagos volt. Ezzel párhuzamosan ugyanis az alapítványok körül alapok és cégek bizarrul komplex hálóját alakították ki. A NER-ben gyakorta használt magántőkealapokat is felsorakoztató, szinte átláthatatlan hálózatról még az Állami Számvevőszék is felvetette, hogy azzal a pénz útjának elrejtése lehetett a cél (pdf).

Annak a pénznek, amely már nem is csak a kiinduló 266 milliárdot jelentette. Ekkorra ugyanis az alapítói vagyon mellé további 127 milliárd forint közpénz érkezett, illetve durván 60 milliárd forint (170 millió euró) bankhitelt is kapott a hálózat középpontjában álló, a vagyon kezelésével megbízott vállalat. Ha csak a közpénzre koncentrálunk, akkor ebből a hálózatba összesen közel 400 milliárd forint áramlott, ami az inflációt figyelembe véve mai értéken durván 630 milliárd.


Az alapítványi érdekeltségbe tartozó cégek és befektetési alapok struktúrája. Forrás: ÁSZ

Bár az érintettek mindent megtettek annak érdekében, hogy az ebből a hatalmas összegből megvalósuló befektetéseket és úgy általában a pénz sorsát elrejtsék a kíváncsi szemek elől, a sajtónak köszönhetően mindent nem sikerült. Oknyomozó anyagokból sokat megtudhattunk az alapítványi bizniszekről. Ezekből pedig egyértelműen úgy tűnt, hogy – amint az MNB-s ügyekkel sokat foglalkozó Válasz Online fogalmazott – egy szűk üzleti kör lényegében a sajátjaként kezelte a jegybanki vagyont. Nagyjából ezt erősítette meg a hivatalos hatósági vizsgálat is, amikor arra jutott, hogy az MNB évekig nem gyakorolt érdemi kontrollt a befektetések fölött.

A vagyon felett ténylegesen rendelkező üzleti kör pedig a jegybankelnök fiához, Matolcsy Ádámhoz kötődött.

Az elmúlt években aztán Matolcsy György kapcsolata a külső jelek alapján elég egyértelműen megromlott a kormányzat legfelső köreivel. A Pénzügyminisztériumot vezető Varga Mihállyal és a Matolcsy alól a kormányba távozó jelenlegi nemzetgazdasági miniszterrel, Nagy Mártonnal kifejezetten rossz volt a viszonya. A kabinet munkájának rendszeres kritizálása pedig arra utalt, hogy Orbán Viktorral sincs már olyan jóban, mint korábban. A jegybankelnök állítólag próbálta elérni, hogy még egy ciklust kapjon az MNB élén, ám ez nem sikerült neki, és az idén március elején Varga Mihály érkezett a helyére.

Ekkor robbant a bomba. A sajtóban elég jól dokumentált, a kormányt azonban évekig nem zavaró alapítványi ügyek hirtelen terhesek lettek az új vezetésnek. Az állami gépezet ennek megfelelően elkezdte megtenni azokat a lépéseket, amelyeket már évekkel korábban megtehetett volna. Varga Mihály kirúgta Matolcsy embereit az MNB alapítványából és annak cégétől, az új vezetők számára pedig egy „minden jogi lehetőségre és területre kiterjedő” vizsgálat lefolytatását írták elő.

Egy héttel később az Állami Számvevőszék több száz oldalas jelentéseket tett közzé a jegybank, illetve az alapítványi konstrukció gazdálkodásáról. A dokumentumokban elég súlyos megállapításokat tettek. Kiderült például, hogy

az alapítvány vagyongyarapodásáról szóló sikerjelentések ellenére a hálózat központi cége már jó ideje a fizetésképtelenség határán egyensúlyoz.

Ennek oka, hogy a rendszer működtetése során nemcsak a saját maguk által rögzített alapelveket, de sok esetben a törvényeket sem tartották be. A vagyonról szóló beszámolóik pedig nem feleltek meg a valóságnak, nem valós számokat tartalmaztak, így nem is derülhetett ki belőlük, hogy több száz milliárd forintos vagyon (közpénz) párolgott el.

A feltárt szabálytalanságok miatt az ÁSZ feljelentést is tett, amely alapján hűtlen kezelés gyanújával meg is indult a nyomozás.

Korfutól Svájcon át Lengyelországig
Az ÁSZ jelentése és a teljes sztori a közvéleményben nagyjából úgy csapódott le, hogy Matolcsyék egyszerűen lenyúlták a nagyjából négy-öt-hatszázmilliárdnyi alapítványi közpénzt. Ez azonban ebben a formában nem igaz. Bár Matolcsy György elnökségének utolsó napjaiban valami hasonlóra történhetett kísérlet, és megpróbálhatták megnehezíteni az új vezetés hozzáférését az alapítványi vagyonhoz, úgy tűnik, ez a próbálkozás kudarcba fulladt.

A több százmilliárd forint pedig közvetlenül egyáltalán nem vándorolt magánzsebekbe, sőt teljes egészében nem is veszett el, egy jó része most is ott van, ahol eddig.

Az ÁSZ alapítványi rendszerről szóló jelentése ugyanis alapvetően nem korrupciót tárt fel, hanem azt, hogy mennyire felelőtlenül kezelték az elmúlt években a több száz milliárdos alapítványi vagyont, és ennek milyen következményei lettek. Ez a felelőtlen vagyonkezelés azonban egyáltalán nem független erősen korrupciógyanús ügyektől. Csak a pénzt a jelek szerint nem közvetlenül játszották át a kedvezményezett körnek, hanem piaci befektetésekbe csomagolva. Aminek végső soron az lett az eredménye, hogy néhányan ugyan sokat nyerhettek ezen, de sokkal kevesebbet, mint amennyi pénz elveszett.

Az ÁSZ jelentéséből kiderül, hogy az alapítványt és annak vagyonát kezelő cég köré egy szinte átláthatatlan céghálót építettek, a pénz nagy részét pedig ennek végén legnagyobb részben ingatlanba fektették. Egészen pontosan egy idő után külföldi ingatlanbefektetési társaságok részvényeibe. Azaz olyan cégeket vettek meg, amelyek ingatlanokat vásárolnak és hasznosítanak.

Két jelentősebb befektetésük volt, a lengyel Globe Trade Centre S.A. (GTC) és a svájci Ultima Capital S.A, amelyekre összesen több mint 400 milliárd forintot költöttek. Mivel erre az alapításkor bepakolt egykori MNB-nyereség nem nyújtott teljesen fedezetet, a hiányzó összeget hitelből finanszírozták, nagyon komoly kockázatot vállalva ezzel.

A GTC egy 1994-ben alapított lengyelországi központú ingatlanbefektetési profilú részvénytársaság, részvényeit a varsói és a johannesburgi tőzsdén jegyzik. A szektor egyik legnagyobb cége a kelet-közép-európai régióban, főként irodai és kiskereskedelmi ingatlanokat tart és fejleszt. Az alapítványi vagyon köré szerveződő hálózat közel öt éve, 2020 tavaszán vásárolta meg a vállalat többségi részesedését egy tőzsdén kívüli ügyletben, érthetetlenül drágán. A 250 milliárd forintot is meghaladó (722 millió eurós) vételár ugyanis 60 milliárdos – a számvevőszék szerint indokolatlan – felárat jelentett a tőzsdei árfolyamhoz képest.
Az Ultima Capital egy svájci tőzsdén jegyzett ingatlancég, amely prémium befektetésekre specializálódott, azaz nagyrészt luxusingatlanokat tart. A cégről és befektetéseiről januárban a Telex írt hosszabban. Az ÁSZ-jelentés szerint 2023 végén az alapítványi hálózat egyik cégének közvetett érdekeltségébe tartozott az Ultima Capital S.A. egy 33 százalékos, valamint egy 25 százalékos részvénycsomagja, és a tulajdonszerzési tranzakció teljes értéke 165 milliárd forinra rúgott.

Az Ultima Capital egyik luxusszállodája Korfun. Fotó: ultimacollection.com

Az alapítványi vagyon jelentős része pedig ezen a két befektetésen úszott el. A tőzsdei cégek árfolyama ugyanis rengeteget esett a vásárlások óta. A számvevőszék szerint csak a GTC-n 162 milliárd forintot buktak, de az Ultima-befektetés 20 százaléka is elpárolgott.

Így durván 200 milliárd forint veszhetett el, és akkor az – ÁSZ becslése alapján is több tízmilliárdos - elmaradt haszonról még nem is beszéltünk.

Mindez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a pénz nem tűnt el teljesen, nagyjából a fele, 200 milliárd forint továbbra is megvan GTC- és Ultima-részvényekben. Első ránézésre így nehezen érthető, miért emleget mindenki, egy levelében még maga Matolcsy György is fizetésképtelenséget. A magyarázat az, hogy ezeket a részvényeket nem könnyű pénzzé tenni, a papírok tőzsdei forgalma csekély, azaz nem lehet csak úgy eladni őket egyik pillanatról a másikra. Az alapítvány központi cégének azonban százmilliárdos nagyságrendben vannak olyan tartozásai, amelyeket adott esetben rövid határidővel kellene visszafizetnie. Vagy inkább kellett volna, ezt ugyanis már tavaly sem tudták megtenni.

Vissza az iskolapadba
A gazdasági iskolákban a befektetési és a számvitel órákon az egyik első dolog, amit megtanítanak, hogy hosszútávú, nehezen pénzzé tehető befektetést soha nem finanszírozunk rövidtávon lejáró hitelből. A másik ilyen alaptézis a diverzifikáció, tehát, hogy a pénzt sosem tesszük teljes egészében ugyanolyan vagy hasonló profilú eszközökbe. Ha ugyanis például többféle részvényt vásárolunk, akkor egy adott szektort érintő sokk csak a befektetéseink egy részére hat negatívan, amit a többi ellensúlyozni tud.

Ezek azok a közgazdasági alapvetések, amit az alapítványi pénz befektetésénél teljesen figyelmen kívül hagytak. Az ÁSZ eufemisztikusan ezt úgy fogalmaz meg, hogy

egyes esetekben a gazdasági észszerűség hiánya jellemezte a döntéseket.

Valójában teljesen irracionális, érthetetlen, a bukást a kezdetektől magukban hordozó befektetések történtek. Olyan hibákról beszélünk, amilyeneket valószínűleg egy másodéves közgazdaságtan hallgató sem követett volna el, a hazai pénzügyi rendszer legmeghatározóbb intézménye alapítványánál mégis megtették. Az egyetlen észszerű magyarázat így az marad, hogy nem az alapítványi vagyon gyarapítása volt a fő cél, hanem valami egészen más.

Azért vették, hogy tőlük vegyen?
Ezen a ponton érdemes áttérni a sztorinak arra a részére, amit az ÁSZ csak röviden említ, a magyar sajtó azonban az elmúlt években elég részletesen feltárt. A GTC alapítványi megszerzése után ugyanis

a tőzsdei cég elkezdett egy elég jól behatárolható üzleti körtől ingatlanokat vásárolni, több tízmilliárd forint értékben.

A megvett épületek egy részét ráadásul később felújították, és több esetben ezeket a megbízásokat is ugyanannak az üzleti körnek az érdekeltségébe tartozó vállalkozások kapták.

A Válasz Online egy éve írt cikket arról, hogy a GTC 2024 tavaszáig 42 milliárd forintnyi eurót fizetett a Matolcsy Ádám és hozzá kötődő üzleti kör által kezelt tíz ingatlanért. Ezek között ráadásul akadtak olyanok is, amelyeket anno épp az MNB portfóliójából „szakítottak” ki, azaz megvették őket a jegybanktól, majd az MNB egy érdekeltsége később visszavásárolta tőlük. Szintén tavaly a Partizán egy videóban is megmutatta, hogyan zajlott ez a folyamat, és milyen ingatlanokról is van szó.

Egyebek mellett a GTC vett (illetve magyarországi projektcégei vettek) a Matolcsy-körhöz sorolt alapkezelőtől, magántőkealapoktól és cégektől

25 ezer négyzetméternyi irodaterülettel rendelkező épületet Debrecenben,
design hotelt a budapesti Várkert Bazár szomszédságában,
a hoteltől egy kőhajításnyira 2300 négyzetméter alapterületű Duna-parti irodaházat,
egy fél utcát Erzsébetvárosban,
egy épületegyüttest a Rózsadombon.
Már ebből a felsorolásból is látszik, hogy nem pármilliós lakásokról van szó. Az ingatlanokat néha közvetlenül, néha egy projektcéggel együtt vásárolta meg a GTC-csoport. Utóbbiak beszámolójából kiolvasható adatok szerint milliárdos üzletekről van szó, és ilyen nagyságrendről számolt be a Válasz Online, illetve a Partizán is. Az összes adásvétel együttes értéke így tényleg több tízmilliárd forintra rúg. Azt nem lehet ugyanakkor megmondani, hogy ezeken külön-külön mennyit kerestek az eladók, illetve, hogy túlárazva adták-e tovább az ingatlanokat. Ám minden jel arra utal, hogy ez történt.

A G7-nek nyilatkozó szakértők szerint

a módszer egyébként nem teljesen ismeretlen az ingatlanbizniszben, ám általában inkább fordítva szokott működni.

A lapunknak mesélt történetek alapján ingatlanalapokból szoktak bennfentesek áron alul vásárolni. Ez különösen olyankor működik jól, ha felfutóban van a piac. A több (esetenként sok kicsi) befektető által finanszírozott ingatlanalap megvesz például egy irodaházat, amelynek az értéke két év alatt másfélszeresére nő. Ekkor az alap működését és a piacot is jól ismerő bennfentesek megveszik az ingatlant az alaptól az eredeti beszerzési árnál mondjuk 30 százalékkal magasabb áron. Az alap egész jó hozamot tud felmutatni, miközben a vevőnél is 20 százalékos azonnali nyereség csapódhat le.

Az – így eredetinek már nehezen nevezhető – módszer itt fordított volt. Nem egy közös finanszírozású alapból vettek ki olcsón ingatlant, hanem egy közpénzből vásárolt hatalmas ingatlanos cég kezdte el megvenni néhány bennfentes épületeit. Amelyek egy részét aztán ugyanezzel az üzleti körrel fel is újíttatták. Az ÁSZ szerint

a GTC S.A. hazai projektcégei által befogadott számlák – NAV adatok – alapján azt is megállapítottuk, hogy a társaságok a tervezési, építészeti, kivitelezési munkákat több (összesen közel 32 – a szerk.) milliárd forint összegben … ugyanazzal a partnerrel, a Raw Development Kft.-vel végeztették, … melynél piaci versenyt korlátozó gyakorlat gyanúját tárta fel az ellenőrzés.

A Raw Development a NER egyik emblematikus – bár a Mészáros-cégeknél kevésbé ismert – vállalata. A társaságot alig több mint tíz éve alapították, de – hála a jegybanki megbízásoknak – nagyon gyorsan futott fel. Különösen azután, hogy Matolcsy Ádám Ferrari-rajongó barátja lett a tulajdonosa. A 2020-as évek elején előfordult, hogy árbevétel és nyereség alapján is az ágazat tíz legnagyobb hazai cége között volt, és rendre a piaci átlagot messze meghaladó profitrátával működött.


Flourish logoA Flourish chart
Bár utóbbi persze eredhet hatékonyságból vagy bármilyen más versenyelőnyből, ám – ahogy erről korábban többször írtunk – a NER-építőknél jellemzően nem ez a helyzet. Ezek a cégek általában politikai tőkéjüket váltják extraprofitra (a szakzsargonban ezt hívják járadékvadászatnak). A Raw Developmentnél is erről lehetett szó. Sokatmondó, hogy a cégnél a rekordévekben – 2021-2022-ben – egyetlen fizikai alkalmazott sem dolgozott. A vállalat a 2019 és 2023 közötti öt évben közel 11 milliárd forinttal több nyereséget ért el, mintha a piaci átlagos profitrátával működött volna.

Miközben ők kerestek, a közpénz elégett
Miközben azonban Matolcsyék köre keresett ezeken az ügyleteken, a varsói tőzsdén hatalmas lánggal égett a közpénz, az ingatlanjaikat felvásárló vállalat rohamos leértékelődése miatt. Ez a leértékelődés pedig nem volt független az ügyletektől, illetve az alapítvány köré szerveződő hálózat működésétől. Ahogy az ÁSZ fogalmazott: a csoport

a GTC S.A. részvény tőzsdei árfolyamcsökkenésének nem csupán tehetetlen elszenvedője, hiszen 62,61 százalékos tulajdonosként érdemi befolyást gyakorol a társaság működésére.

Ezzel implicit azt állítják, hogy a tulajdonos, illetve az általa kinevezett vezetés döntései is érdemben hozzájárultak a lengyel cég leértékelődéséhez. Azt nehéz meghatározni, hogy ebben konkrétan milyen szerepe volt az említett ingatlanvásárlásoknak, de az biztos, hogy az értékvesztéshez mások mellett a Fitch hitelminősítő cég által adott egyre gyengébb értékelések is hozzájárultak. A Fitch 2023-ban leminősítette a GTC-t, aminek eredményeként annak részvényei a korábbi befektetésre ajánlott helyett a spekulatív kategóriába kerültek. A döntést részben a portfólió problémáival magyarázták, később a budapesti irodák kihasználtságának csökkenését külön is kiemelték.

Összefoglalva tehát az történt, hogy

az alapítványi közpénzből teljesen észszerűtlen módon százmilliárdokért vettek részesedést nemzetközi ingatlancégekben.
Ezek közül az egyik, egy lengyel tőzsdei vállalat, amelyben többségi tulajdont szereztek, elkezdett felvásárolni Matolcsy Ádám köréhez köthető épületeket, illetve építőipari megbízásokat adni ugyanennek a körnek.
Ezzel valószínűleg milliárdos, ha nem tízmilliárdos haszonhoz juttatta a kiszemelt üzleti kört.
Eközben azonban – nem függetlenül a rossz üzleti döntésektől – a tőzsdei vállalat részvényeinek árfolyama esni kezdett, és így a befektetett vagyon több mint fele elégett.
Magyarul miközben egy szűk kör milliárdokat, esetleg tízmilliárdokat nyerhetett az egész kavaráson, aközben legalább egy nagyságrenddel több, durván 200 milliárdnyi közvagyont veszíthettünk.
A Matolcsy-ügynek igazából ez a legfontosabb eleme. Ebben a sztoriban is voltak olyan hagyományos, az elmúlt 15 – vagy inkább 35 – évből ismert, korrupciónak tűnő elemek, mint az MNB közvetlen (vélhetően túlárazott) megbízásai a Raw Developmentnek vagy az egészen furcsa milliárdos jutalékok. Ez a brutális értékű közpénzégetés azonban még a NER-ben is újszerű. Hasonló nagyságrendű korrupciógyanús ügyek már sokszor voltak, de arra talán még soha nem volt példa, hogy valahol ennyire hatékonytalanul forgassák át magánkezekbe a közvagyont

Forrás: https://g7.hu/kozelet/20250328/a-ner-legpazarlobb-lopasa...

A beküldő: Felforgato