"Éjre sötét, Napra nappal jött mígnem, egy pillanatban a múló idő halálos-sötétbe ragadt."
(részlet egy fantasztikus novellából)
(...közeleg újra a hétvége,
Ezt vajon megérem? Talán.
És ha nem? Ha mégsem?...
Mi vár a kapu túloldalán?)
Sötét felhők sorakoznak,
Ítéletidőre vár a szél.
Az ördögök félve bújnak,
Angyalok hada se beszél.
Megszólal az Úr hangja!
Megremeg föld s az ég.
Eljött a nap. Az utolsó.
Eldöntötte, ebből elég!
- Kihirdetem most nektek,
- Poklok-kínja vár rátok,
- Oka ennek, az a Tény:
- Szörnyet szült anyátok!
- Időt bőven hagytam hozzá
- Teret, szabad gondolatot.
- Hamis bálványt akartatok,
- Hazug lett mind szavatok!.
Ennyi volt, elhal hangja.
Ember otthonát hagyja el.
Ámen. Isten nyugosztalja!
...szótlan a lélek harangja!
A jövő jelenné alakult.
Gaia szolíd lelke elvonult.
S mi félve nézzünk körül,
Ott hol nincs jövő se múlt.
Akinek tudjátok, küldjétek tovább ... fogy az idõ!
