A bevonulás napja, augusztustalan 24-e, a tököli Karmelitába, oszt majd szoroz. A Soros-schwarz iróniája, hogy a tököli BV-ben kezdtem pszichológusi "pályafutásom" tündöklését és bukását is. Nem tököltem! Mire befejeztem az egyetemet, a tököli Vitéz Háry László Vegyes Repül Osztály is oszlásnak indult (Kormányreptér) így állás után néztem leszerelésem következtében, mert Pápát nem fogadtam el, az akkori honvédelmi vezetés meg nem akart elereszteni, aztán mégis. Mikor Kiskőrösről felkerültem Tökölre, az asszonyt is hoztam a friss gyógyszerészi diplomájával. Éppen gyógyszerészt kerestek a BV-nél, ő oda helyezkedett el, aztán jöttek a gyerekek..., de a lényeg, átmenetileg, felmondási időmben a tököli BV-hez jártam be pszihológós statáriumba. Nem nagy ügy.
Gyorsan vége lett az alig elkezdődöttnek. Az akkori parancsnokkal nem nagyon értettünk szót, pedig bringás megszállott ultramaratonista volt. Mikor fogadott, azzal, hogy ő is tudja mi az a pszihológia, mert a felesége is pszihológós, erre mondok: akkor én meg értek a gyógyszerészethez, mert a feleségem gyógyszerész. Így is lett. Na mindegy, így keveredtem végül egy újsághirdetés és sok-sok fölösleges pályázat után az Őrezredhez, pedig már nem akartam a fegyveres agysorvasztó rendszerben maradni, de ezt dobta a gép. Pedig már akkor is kőművesnek kellett volna lennem, egyszerűen és szabadon vakolgatni. Az asszony végül leszerelt, százados rendfokozatot osztottak neki is, mert az állománytábla meg ilyenek...egyszóval nálunk kétszázadosvan.
Ugyan mit akar a Mátrix? Moszados macesztálat? Vannak hangok, hogy élve nem kerülök ki. Áron is ugyanakkorra kapta ugyanoda. Persze lehet visznek Baracskára, vagy a szolgálatok akarnak becserkészni és megy a tököli izraeli repülőtérről a privát telavivi járat...a fele se tudja ezeknél a magyar nemzeti hazafiastyúkoknál, hogy a betojás, vagy kakafónia volt-e lőbb. Van tehát másfél hónapom a munkáimra és búcsúzkodásra. Vera persze dohog és leírni sem lehet mi zajlik a lelkünkben. Szerintem sejthető.
A mai nap margójára: a munkaterület mellett beszélgetek reggel, erre elmegy előttünk egy Pi-s asszony (a pi-acon már összefutottunk), majd megáll egy gépkocsi és örömsikoly meg minden, hogy épp tegnap volt szó "rólam", erre ihun valék..., fura szinkronicitás. A szingularitásban ilyenek vannak. Végidők.
