Fossunk neki még eccő! Ma PI-henyélő napot tartok. Manapság ritkaság az igaz szó. Kimondatott! Jól egyben vagyok a napi munkától, folyamatos stressztől, hajtástól száraz melegektől, G5 és klímamanipulációtól..., de hagyjuk a sirámot. Jön az elkerülhetetlen. Sőt itt van. ÉrzékeliTEK? No nem baj. Írok pár mondatot, ha már Emő is bepróbálkozott. Talán Péter is beküldte a "kegyelmi kérvényt", bár maga a kifejezés is nyelvtörő, sőt minden lelki törekvést megcsúfoló anomália, pont mint ez az egész mai korszak. Ma ugrott elém egy videó. Már figyeltem ezt a pszihomókust, aki nagyon okosokat mond arról, amiről már 20 éve szónokoltam. Mára szinte teljesen indifferenssé vált, pont mikorra beérik. 2026 január 1-től megszűnt a régi világ. Mondják. Nincs visszatérés. A népek megmarhultak és a minden sablon, munkahipotézis megdőlt. Teccik! Ja, nem. Utálom, ha igazam van. Nem tud nem igazam Lenin.
Itt a vigyejó. Oroszul van. Na! Paradox, hogy a tematika és a szereplők sablonok. Az interjúzó Cs. Király Tamás ( Soukaseum Tamás, Cseszkó Tamás...vagy amit akartok) ultrahang analóg, inkább valami grúz-zsidó-cigány keverék, mint ősgumimaci szláv, de legalább vastag kereszt lóg a Dávid-csillag fölött a nyakában.
https://www.youtube.com/watch?v=s05OSuI4PCk Kapcsoljátok be a fordítótot, nem mondom el a postaimre összest újra újoroszul. A lényeg: nincs visszaút és postaimrének mindenben, mindvégig igaza van, volt leszis! Lesszi hazatér!
Jó, csak vicceltem ám, mert a "régi pszihomókus" postaimre már nincs sehol. Illetve ahol van, onnan sincs visszatérés, bár a szolgálatok ebben reménykednek. Kár.
Itt van a reális postaimre!
Teccik, nemteccik, ez van. Még egy hónapig. Bár Vera most azt álmondta, hogy jön a TEK értem, mert elnézték a dátumot és két nappal előtte akarnak bevinni, mint amit a cionista szarszolgálat előirányozott. Álok-álmok. Államok.
Na de mindegy most, hajtás van.
Emő feldobta, hogy mindenki kérheti ezektől a nevén sem nevezhető akárkitől, hogy a nem is létező akármilyen státuszukból, akármit is tegyenek "értünk". Megmondtam. Yoda megmondta: Eccer majd jön valaki, mond valamit és lesz valahogy. Így es lett!
Szatyor fingot a rossz nyelvek szerint Foshoffer váltja idegleninesen. Aztán meg ha nem az izraelita Pógár, akkor valamely másik izraelit kevésbé pógár lesz a naracsültetvény főhadvezére. Nem mindegy? Sajnálom, hogy ezt végig kell csinálni, de hát ti akartátok!
Na és akkor itt van egy sorminta, hogyan kell kérvényt írni. No nem nekem, nem is Áron és miattam, hanem magatok okán.
De előbb egy rövid sztori. Február, épületbontás, Pesten. Velünk szemben fogászat. Eszem a szendvicsem a sittes kóhnténer mellett, egyszer kiserdül egy pi-ros kabátos a fogmühelyből. Mondom, nem lehet igaz, pár napja láttam a fészen, most meg itt van a volt őrezredes kollégám. Ő is örült a Mátrix ilyen manipulációjának. Marci fiam is segített a bontásban és mivel korábban családilag is összejártunk, ismerik a gyermekeink is egymást. Meséli Marcinak, hogy nem is tudod, apád milyen bátor, mindent meg mer csinálni, amit a legtöbbek nem..., na mindegy, aztán rátért, hogyan mentettem meg az életét és valószínű másokét is, mikor észleltem, hogy baj van és addig faggattam, míg kibökte, hogy az asszony lelépett...én meg karon ragadtam és elcipeltem a parancsnokához, kértem, hogy vonják be a szolgálati fegyverét és egy hónap eü-szabt kértem neki, persze beszélgetős, terápiásat....mesélte most is könnybe lábadt szemmel. Már el is felejtettem. Igen, aztán mondja, ott volt, mikor elküldtem a levelet a miniszterelnökségi hivatalba az In-kallal kapcsolatban, miután az őrezred parancsnoka le se xart és a nemzetbiztonsági kockázatot semmibe vette. Na, oszt ennyi.
Apropó, jön valami teljes napfogyatkozás augusztusban. Amikor az Őrezredhez jelentkeztem is ez volt 27 éve szinte napra pontosan. A napfogyatkozás reggelén olyan fura fényviszonyok uralkodtak. Bringáztam be a munkahelyre és egy kereszteződésben sikeresen elgázoltak. Balos kulcscsont törésem lett, de másnap ugyanúgy felkötött karral mentem munkába. Bolond idők voltak. Jelezni akarták, tán nem kellene az Őrezredhez igazolnom. Most a börtönhöz igazolok. Az Őrezredet sikerült szétkapni. Vigyázz "börtön", jövök!
És akkor most jöjjön a sablon! Nem én írtam, egyik szellemi-lelki társunk Emő felhívására. Azt is írta, hogy ha "jó", akkor már küldi is. Jelzem, én nem fogok ezektől kérni! Ezektől sem!
"Megírtam a kérvényt, kérlek olvassátok el és javítsatok rajta, ha gondoljátok! Amikor azt mondjátok rá, hogy mehet, akkor küldöm el.
Tisztelt Igazságügyi Miniszter Asszony!
Tisztelt Köztársasági Elnök Asszony!
Nem jogi értelemben vett érintettként, hanem emberi lélekként fordulok Önökhöz. Egy olyan emberért emelek szót, aki nélkül talán ma már én sem lennék.
Posta Imre, a volt Köztársasági Őrezred szakpszichológusa életem legsötétebb időszakában nyújtotta felém a kezét. A depresszió mély gödre, a teljes reménytelenség és az öngyilkosság gondolatai rabjaként találtam rá a tanításaira. Az Ő szavai, példamutatása és embersége volt az a kapaszkodó, ami visszavezetett az életbe. Láttam egy embert, aki a saját testi épségét, családi biztonságát is kockáztatva, teljes önzetlenséggel segít másokon, és aki elültette bennem a belső béke és a valódi, feltétel nélküli szeretet magvát.
Az általa vezetett spirituális közösség, a PÍ-kör, nem egy bűnszervezet, hanem egy olyan lelki társaság, ahol az egymás iránti feltétlen támogatás és a magasabb rendű erkölcsi értékek keresése a cél. Ez a közösség mentett meg engem is, és tudom, hogy rajtam kívül még nagyon sok embert.
Az eljárást és az ítéletet – anélkül, hogy annak jogszerűségét vitatnám – koncepciós jellegűnek érzem. Úgy látom, a jog mai keretei között nem volt lehetőség az igazság teljes körű feltárására, és az ítélet nem veszi figyelembe azt a felmérhetetlen szellemi, lelki és emberi értéket, amit Posta Imre és társai, köztük Kovács Áron Dezső képviselnek.
Ezért nem jogorvoslatért, hanem méltányosságért, kegyelemért folyamodom Önökhöz. Kérem, tekintsenek az eljárás mögé, és lássák meg az embert. Azt az embert, aki önzetlenül, a legnagyobb személyes áldozatokat is vállalva segített a legmélyebben szenvedőknek.
Higgyék el, egy olyan társadalomban, ahol a lelki vezetőknek börtönbe kell vonulniuk, valami alapvetően sérül. Az igazságszolgáltatás legmagasabb rendű célja nem a megtorlás, hanem a társadalmi béke és az emberi méltóság helyreállítása. Posta Imre és Kovács Áron Dezső szabadon bocsátása ezt a célt szolgálná.
Bízom az emberi jóságban és az Önök bölcsességében.
Békés, 2026. 07. 25.
Tisztelettel és hálával:"
Fura időket élünk. Ami fenn az lenn és ami lenn az nem is lenni.
A tervek szerint augusztus 15-én lesz egy kis "búcsútalálkozó" nálunk, a gasztomeditációs különleges egységgel. A következő hétvégére családi ünnep, Marci születésnapi zsúrja és valami állam a lapítási hacacáré is esedékes, szimbolikusan.
Szóval, fel a fejjel még orrnehezeknek is. Minden a fejünk felett dől el. Csak aztán ránk ne essen!
