Kezdem azzal, hogy már nagyon kevés olyan magyar él, aki felnőttként élt Rákosi alatt. Aki él, idős, és nagy valószínűséggel szellemileg már nem ép. Ezért, ami vélemény létezik az nem személyes élmény, hanem a papa vagy a nagypapa elbeszélése. A nagypapa pedig a Horthy feudálkapitalizmusban a kiváltságos osztályhoz tartozott, és Rákosi, vagy államosította (elkobozta) az üzletét, vendéglőjét, vagy „lesöpörte a padlását” mert a nagygazda nem szolgáltatott be annyit, amennyi elő volt írva számára. Az anyagilag veszítő rétegnek természetesen szubjektív véleménye van, és ezt nyomatékosan átadta utódainak.
De, mi a valóság?
Rákosi hatalmát a megszálló orosz katonák biztosították, nem sokkal a háború befejezése után, amikor Magyarország elképzelhetetlen rossz helyzetben volt. Minden össze volt bombázva, ami nem, azt a szovjetek elvitték. Plusz, jelentős jóvátételt kellett fizetni az országnak. Újjá kellett mindent építeni, miközben, egy millió embert veszítettünk, akik nagy része munkáskéz volt. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy abszolút nyomor volt. A fizetések úgy voltak megállapítva, hogy
1) férj-feleségnek dolgozni kellett (ez a háború előtt nem így volt).
2) éppen, hogy meg tudtam élni belőle. Jellemzően, a bizományi áruházak hatalmas forgalmat bonyolítottak, mert sokan úgy kerülték el az éhezést, hogy eladták a ruháikat. Sokan pedig használt ruhát vettek, mert az olcsóbb volt. De még ilyen körülmények között se volt mindig, minden élelmiszer a boltokban. Természetesen jegyrendszer volt, vagyis meg volt szabva egy ember mennyi húst, stb. ehetett.
Rendfenntartás. Rákosinak teljesíteni kellett a szovjet elvárásokat. Hivatalosan építették a kommunizmust. Ebből kifolyólag a munkásság életszínvonala magasabb volt, mint az éhenhalás. Ehhez, viszont hozzátartozott a volt úri osztály megszokott életszínvonalának a csökkentése. Az érdekeltek körében ez – finoman szólva – nem nyert elismerést.
Szervezkedtek. Ezt semmilyen rendszer nem nézi jó szemmel. Természetesen a Rákosi rendszer se. Ezek, megismerkedtek az ÁVH módszereivel. Viszont, aki nem tett keresztbe, az nyugodtan dolgozhatott, pihenhetett, szórakozhatott.
A nagyon sovány fizetések mellett, a kultúra (könyvek, hanglemezek, színházak, hangversenyek, stb.), közlekedés, lakbér, szolgáltatások elképesztően olcsó volt. Nem voltak nagy fizetések, de munkanélküliség nem létezett. Hajléktalanságról, meg senki nem is hallott. Télen senki se hűlt ki, pláne nem fagyott meg. Hogy, ezeket hogyan érték el? Nos, nem volt kellemes.
A társadalom nagy hányada társbérletben élt, vagyis egy adott lakásban 2-3 család volt bezsúfolva, a szobák számtól függően. Én például havi 67 forintot fizettem két szobáért, ami a fizetés 1/30 része volt. És természetesen voltak munkásszállók. A munkáskézre szükség volt, ezért Nyugatra utazni csak komoly megkötésekkel lehetett.
Voltak bizonyos szükséges intézkedések, amik kellemetlenek voltak, de aki nem vetette magát alá, annak komoly kellemetlensége lehetett belőle. Ilyen volt a parasztság kötelező beszolgáltatása. A békekölcsön jegyzés. Értelmes emberek részére kellemetlen volt az emelt szintű propaganda. Például a munkaversenyek, a kapitalizmus cikizése, a békeharc.
És akkor nézzük Orbán Magyarországát Kelet Európában.
Brüsszelből elképesztő mennyiségű, vissza nem térítendő pénzt kap, amit Orbán ellop, és cserébe rabszolga törvénnyel kiárusítja a magyar munkavállalókat. A munkanélküliség megszüntetéséért nem tesz semmit. Minden rendelkezésére álló pénzeszközt szétoszt a saját oligarcháinak (beleértve a rokonságot is).
Mindezek mellett: Tízezrek az utcán élnek, mint hajléktalanok. Százezrek munkanélküliek.
Az átlag család lakhatására rámegy a fizetések fele/harmada.
A kultúra/szórakozás profit alapon működik, vagyis rendkívül drága.
Nyugatra utazni lehet, ha van hozzá jövedelem. Vagyis, több millió magyar nem utazik.
Félig kötelező kötvényjegyzés nincs, de van helyette 30 éves devizahitelbe való beugratás, ami a kifosztásnak egy igen rafinált formája, állami segítség mellett.
Az emelt szintű propaganda megmaradt, de nem a Népszabadságban jelenik meg, hanem az Orbán-hűséges TV csatornákban.
A mezőgazdasági termelőnek nincs nyomott áru beszolgáltatása, helyette önköltség alatt tudja értékesíteni a termékét.
Már többször leírtam: Rákosinak demokratikus alkotmánya volt, amit nem tartott be. Orbán pontról pontra betartja az alkotmányát (alaptörvény), de azt állandóan változtatja pillanatnyi érdekének megfelelően.
Nagy kérdés, melyik kedvezőbb a népnek?
Most nem jut eszembe, aki fel tud sorakoztatni negatív tényeket a létező szocializmusból, arra válaszolok. Pl. Recski tábor.
Valóban a „rendszer ellenségeit” munkatáborokba zárták. Orbán csak büntető eljárást indít ellenük.
Ezeket hamarosan a letarolt bíróságok el is fogják ítélni.
