Hiba történt! Nem működik a JavaScript!
A böngésződben le van tiltva a JavaScript futtatása, vagy nem támogatja a JavaScript használatát. Az oldal megfelelő használatához kérjük engedélyezd a JavaScript futtatását böngésződben,
vagy frissítsd egy újabb verzióra, amely támogatja a JavaScript-et:
Firefox, Safari, Opera, Chrome, vagy az Internet Explorer 6-nál újabb verziója.

Olvassátok, ha már tesztelni akarjátok magatokat!

Olvassátok, ha már tesztelni akarjátok magatokat!

Talán érdekli, egy elolvasást megér, ha Párizs megért egy misét.
Tisztelt Posta Imre! Rövid bemutatkozásként annyit hogy 1970-től szolgáltam a néphadseregben, de szovjet főparancsnokság alatt, az általunk végrehajtott harci cselekményekről nem biztos hogy egy-két emberen kívül Magyarországon bárki is tudott, illetve valószínűleg a maiak közül is nagyon kevesen.


Én tkp. nem létező ember vagyok, a nyugdíjazásomkor nem vették figyelembe a szorzóimat, mivel a hadsereg nem adta ki a szolgálati időmre vonatkozó részleteket a nyugdíjbiztosítónak, és mivel csak továbbszolgáló voltam és nem hivatásos én marha két évig, ezért a NATO belépés óta a harci cselekményekért kapott rendfokozat emeléseim se érnek semmit. A legtöbb dologról sohasem beszélhetek, annyi időre titkosították a közel négyszáz bevetésemet három kontinensen, hogy azt senki se fogja már megérni.

Egyébként az eredetileg Krezinger gyerek, a Csermanicz kurvának a félzsidó fattya (öt gyereket szült, mind Csermanek lett, mert egynek se vállalta az apja a nevét, az Appel Antal is kurva fattya volt, a Korom Mihály is, zsidók, cigányok), szóval a Krezingernek keresztbe tett apám a németországi zsidrák bankoknál, hogy ne kapjon kölcsönt, így nem az askenáci zsidóktól kapott hanem a haszid ha nem szid tetves szefárd galiciai eredetű zsidrákoktól volt kénytelen kérni. Hogy jön a képbe apám? Nem volt zsidó, nem volt kommenista, sőt, más volt a háttérben, szabadkőműves se volt. Mindegy. Engem a félzsidrák Krezinger megdögleni tetetett ahhoz az egységhez, ahonnan élve nagyon kevesen szereltünk le. Hogy miért lettem továbbszolgáló? Mert az egész családom minden ágát a kiegyezés utántól a zsidók csinálták ki, tették lehetetlenné. És a ppolgári élet tőlük hemzseg. A katonai is, de ott a nyulak nem zsidók, a többség, a feláldozhatók általában nem zsidrákok.

A nevem sem az, a születésem sem az ami voltam, pedig sohasem voltam semmilyen hírszerző.

Viszont csodálkoztam hogy életben hagytak. Pedig egész életemben nyilvánosan szidtam a zsidókat, meg a háttérhatalom többi szarházi zsidóbérenceit, az összes vallás vezetőit, a többnyire zsidó anyai ágú német dinasztiákat, a Romanovok is német Schleswig-Holsteini félzsidó uralkodó családból származtak, Európában a Bourbonokon, a Savoyai-házon és a svéd királyi családon kívül mind német dinasztia volt Oroszországtól Görögországig, stb.
Hosszú lenne leírnom ki voltam, ki vagyok, meg kivagyok mióta megszülettem, de a zsidók által kitalált léhűtő parazita polgári élet miatt visszatértem inkább megdögleni a hadseregbe, mint a tetves zsidajainak a játékában szenvedő fél legyek. Aztán olyan helyen is voltam ahol sugárzó anyag is volt, és vérrákot, nyirokcsomó rákot kaptam áttéttel, de nem döglöttem bele, de tudom miért. Lehet hogy kattantnak néz emiatt - egyébként ki normális, ezt mondtam az egyik volt nejemnek is, aki pszichiáter volt -, de a lelkem is létező dolog és nem úgy ahogy a vallások ugatják. Kint is háborúk vannak a világűrben, semmilyen szürkeegerek meg mit tudom én milyen hülyítések között, hanem van néhány tudatstruktúra típus, amit nevezhetünk léleknek, rudom miért háborúzik, de ez nem olyan háború mint itt gondolják, ennek tudatstruktúrai, fizikai törvényszerűségi okai vannak elsősorban, nem mindig az anyagi állapotban folyik, de a hatalom az anyagi vetületért folyik, ahhoz kötődik csak az idő, az információhoz nem, az energiához részben.

Nézze, a DNS program csak egy szimbióta létnek a befogadó programja, a DNS tudat halálfélelemben él, ezért az emberek állandóan a halálfélelem valamelyik alfélelmétől teszi a dolgukat. Enni, inni, szarni, huggyozni, gyereket csinálni, aludni, levegőt venni, ennyi. Ennyi a DNS-tudat és az ehhez járulékosan szépen hangzó szenvedések, mint a munka, autómánia, stb. Mivel a lélek halhatatlannak tekinthető - egy lélek információstruktúrájának a megszüntetése több naprendszer energiáját igényelné, ezért az összes lélek nem szüntethető meg, egyébként is a legkisebb energiaszintre törekvés a legfőbb törvény, ez alól senki és semmi se kivétel sehol -, börtönbolygók vannak, ahol elektromágneses fordított Faraday-kalitkában raboskodnak a lelkek. Semmi vallás. Kolóniaistenek vannak, mert minden lélek isten, ha a halhatatlanságot nevezzük istennek. Akárhány multiverzális ciklus újból indul, a lélekstruktúrák mint információstruktúrák nem pusztulnak el, tökéletes tömörített állapotban vannak a szingularitásban és a virtuális szakaszban újra vetül minden.

A szovjetek alatt volt néhány helyzet, amikor jelen voltam a kinti háború tapintható hologramjaival, megtestesüléseivel való találkozásnál. De én nem csak emiatt tudok ezekről, az erős gravitáció és erős földi magnetoszféra ellenére a lélektudatom nem lett leárnyékolva tökéletesen, ehhez előre megtervezett emlékeim vannak Kintről.

Egyáltalán miért írtam ilyen hosszan ezekről?

Itt a Földön mint minden börtönbolygón van kápó, itt a zsidók, azelőtt az egyiptomi-hamita, közel-keletii sémi, indiai árja cigány, és kínai makákó Illuminati volt a kápó. Engem neveztek már nácinak (elmagyaráztam, hogy tanulják meg hogy náci csak a félzsidó Schiklgruber és az őt támogató, saját fajtársaikat beáldozó zsidók, askenácik voltak csak), neveztek-neveznek fasisztának (elmagyaráztam a tetves ajvékolóknak hogy a fascia mit jelent, és a fasiszta Olaszországban, Spanyolországban, egyéb országokban nem volt zsidóirtás sajnos), neveztek-neveznek antiszemitának (elmagyaráztam a csököttagyú parazitáknak, hogy ők az igazi antiszemiták, mert a palesztinok is szemiták, ők meg irtják az arabokat), neveztek már fajgyúlölőnek (elmagyaráztam a hülye zsidajainak, hogy ha én fajgyűlölő vagyok akkor elismerik hogy vannak emberi fajok, és akkor igazam van, hogy a zsidó egy parazita életképtelen patkány putri-nemzetiség), neveztek engem már mindennek, sőt a buzi Breuer vezetésével Magyarországon működő Bnai Brith zsidrák besúgóhálózat is az évkönyveiben megemlít, mint a világon számontartott nem kevés zsidóellenes személyt (legalább is a közel húsz évvel ezelőtt hozzáférhető évkönyveikben). Nos, nekem tökmindegy hogy melyik titkosszolgállat mit tart számon meg bocsánat - ami a számon az nincs a seggemen - szóval mit tartanak rólam a seggemen meg a számon, egyébként se sok ideje van ennek a bolygónak. Ez semmilyen hülye bibliai vagy más szentkönyvnek nevezett kolóniaisteni hazugságok egyike, a Kinti háború ennek a Naprendszernek a közelében van, bár lehet hogy nem fogja érinteni, akkor marad a földi rabrendszer. Illetve ezért vagyok itt, ezért nem döglöttem meg semmiben, klinikai halálokban, egy kómában, semmiben.
De itt hiába várja Imre, hogy DNS intelligencia alapján elvárja hogy összefogás lesz. Miért van egy jó lelkű szülőpárnak gyilkos gyereke? Mert a DNS-test szimbióta lelke egy olyan lélektípushoz tartozik ami a legtöbb van a világegyetemben. Az az ember születésétől fogva kegyetlen. Az is marad. A legtöb  ember szeretet ismeretet az önszeretet valamelyik formája, még akkor is, ha úgy tűnik empátiára is képes. Ön pszichológus végzettségű elmondása szerint, tehát ismerheti a lélek valódi mivoltát, mi mozgatja a legtöbb embert.

Sohasem volt a földi szimulációban alulról jött kezdeményezés sikeres, kivéve ha kápó pénztámogatást nem kapott. Talán Spartacus meg még egy gladiátor felkelés volt alulról jövő ha igaz, mert fegyverre nem kellett költeni, emberek voltak elegen, bár kevés volt a gladiátor, ezért gyanús nekem az egész, élelmiszert meg tudtak szerezni, mint minden hadsereg, fosztogatással.

Milyen hite volt-van az emberekben, ön megfelelően kiképzett katona, gondolkodó ahhoz hogy ezzel tisztában legyen.

Az emberek akkor csinálnak valamit, ha már a kézigránát a seggükbe van ragadva. És itt semmilyen felébredés nincsen, csak ráébredés. A ráébredés k..vára más mint a felébredés. Ha az emberek felébredtek volna bármikor a földinek nevezett történelem során (talán Atlantisz ezért pusztult el, de maradt a szimuláció, sikertelen volt a kísérlet ha az volt), a lelkük, a földi kápó és a Kinti börtönőreink ellenére sem lenne tartható a DNS állapotú megtartása ennek a szenvedtető rendszernek, egymást ölnék az emberek, hogy kijussanak innen, a legtöbb azért mert úgyis mindegy, úgysincs elszámoltatás Kint, aki a kolóniaistenekhez tartozó lélek azért, mert azoknak a katonái, akik meg nem oda tartoznak, ott meg nincs elszámoltatás, mert hadifogoly lélek mind.

Nézzen engem bárminek, nem igazán érdekel az emberek véleménye, egyébként is mindenki azt hisz amit akar, csak én meg Ön meg jó néhányan tudjuk hogy mi lesz, a legtöbb ember meg komfortzónáiban édeleg. Csak azért írtam, mert csodálkoztam hogy Ön hisz olyan dolgokban, amihez a videóiból megismert intellektusa alapján nem hiszem olyan naivnak. Persze én mindenkit meghagyok a maga hitében, az én feladatom itt Lent nem az emberekkel kapcsolatos, még csak nem is az Illuminatival, nem az a feladatom hogy felhomályosítsam az embereket, semmi értelme, esélytelenek, mérhetetlenül buták. 2023-ban vagy 2025-ben vagy 2030-ban lesz egy nem bibliai baromság, lesz egy konkrét esemény, ami miatt nem döglöttem meg, ha most lelőnének, túlélném, ha felrobbantanának, valami dolog okán túlélném, egyszerűen, amíg a feladatom el nem végzem nem döglök meg, ha pedig mégis, akkor eljött a feladatom ideje. És az vagy sikerül vagy nem. Mert nem mindig sikeres a küldetés. A lelkem akkor is túléli. Sokan cserélnének velem akik szeretik ezt a k..va földi ál-test-létet, egészen addig amíg meg nem tudnák hogy mi az ára. Habár a lelkem önként vállalta, tehát nincs tragédia, nekem ez nem ár, hanem természetes feladatom, csak nekem hosszú kivárás. Minden ilyen feladatnál az idő a legszörnyűbb, nagyobb feladat mint maga az, amiért itt vagyok.

Azért látom hogy rájött hogy az emberek menthetetlenek.

Azt kívánom hogy minél kevesebb szenvedése legyen Önnek  és a Szeretteinek ezen a szenvedtető börtönbolygón.
Ha gondolja, írjon valamit, habár mindketten megdönthetetlen hittel létezünk, a véleménye, gondolkodása erről érdekel.
 
Mondjam úgy, hogy bajtársi üdvözlettel:

...

44 hozzászólás

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
  • Gerry
    Na persze ... regényre nem futja, de valahogy ki kell tünni az emberek közül.
    Nem rólad mondok véleményt kisapám, de ahogy te én is tudom; soha nem történt meg veled amit itt hablatyolsz, viszont az ötlet jó. Ha a sok év elfantáziázott idõdben több kitartásod lett volna esetleg még többre is vihetted volna - ha az a volna az évek alatt rád ne penészedett volna.

    Lassan békülni kell a sorssal, bár tagadhatod minden pillanatát.
    Egy vagy közülünk, okkal , ha fájóbban is érzed az idõ hatalmát.
    - 2021. 04. 11. 00:07
    • Posta Imre
      Asimov lehet mégsem Izsák volt, hanem Tim-úr? Gerry, ezek a le nem járatott lemezek mindig előperdülnek. Azért én nem egészen csak azt vettem ki  a levélből és nem is arra hegyezném ki amit a tudomány fantasztikusnak nevez, aztán mög elismer, hogy hát mégis. Pedig még a lápos Föld elő sem került.
      - 2021. 04. 11. 09:01
  • M
    nem értek egyet azzal hogy börtönbolygo volna föld
    - 2021. 04. 11. 05:59
  • L
    Kicsit több részlet érdekelne az egész koncepcióról. Főleg a jelenleg "sci-fi"-nek tűnő vonatkozásokról.

    Van egy rohadt nagy ellentmondás az érzékelt világ tökéletesnek tűnő felépítése, tervezése?! és a jelen emberi életnek nevezett vergődés között. De az ok mint oly sok más elég homályos. Mintha ide dobtak volna minket, minden iránymutatás és "emlék" nélkül hogy na nesze kezdjél vele valamit, jah igen és bocsi de ezer évek óta egy pusztító, élősködő, életellenes "gazdasági-társadalmi szellemiség/elv" dominál. Ez van srácok vergődjetek vele egy kicsit.
    Szóval érdekel minden "elmélet", ha hinni már lassan semmit sem hiszek, a tudás meg valahogy elkerül (lehet az én hibám...)
    - 2021. 04. 11. 07:10
    • Posta Imre
      Van még, csak sorjában.
      - 2021. 04. 11. 08:50
    • Gerry
      LM - van egy világ ahol hihetetlenül sok elméletrõl informálódhatsz és amit úgy neveznek, hogy fantasztikus irodalom.
      Nem szabad összetéveszteni a "fantasy" regényekkel, mert az egészen más. (Most nem szeretném kielemezni a különbséget, de - ha úgy gondolod, fentartásokkal - elõlegezd meg a bizalmat és hidd el nekem). Az igazi és hihetetlenül széles skálán létezõ Sci-Fi a tudásnak és az emberi agy képzelõerejének csodálatos fúziója. Olyan emberek alkottak meg, írtak le történeteket akik egész életükben elméleti tudásuk fejlesztésére és reális életük "földhözragadt" szük korlátainak értelmezésére annak kiterjesztésére próbáltak magyarázatot találni.
      A mi generációnk egyik legismertebb fantasztikus elmélete Asimov Alapítvány-trilogiája néven vált közismerté, és az összes kortársa illetve az öket követõ további Sci-Fi világ a nyomdokaikban illetve velük párhuzamosan épült fel.
      Ahhoz, hogy megismerd - csak a legjobbakat - ma már egy élet se elég, fõleg azért mert az emberiséget szinte teljesen leszoktatták az olvasásról és ahogy a fõzés tudománya sorvad el, a gyorsétterem, elõregyártott ennivalók következtében úgy sekélyesedik el az emberek fantáziavilága a"régi, nagy történek" filmrevitelében, ahol a képi látványosság és az egyszerüsített mondanivaló már messze nem szellemi táplálék hanem egy útmenti McDonaldban elfogyasztott Hamburger. Ehetõ és sokaknak "nincs is szükségük" többre.
      Példaként: Asimov a múlt évszázad második felében lett ismerté Én, a robot (I Robot) történeteivel - ami valójában egy pszichológiai megközelítése az emberek világába megjelenõmMesterséges intelligenciának (AI), a filmváltozata egy felületes (bár szórakoztató) futurisztikus akcióvá degradálódott, nem többre mint egy másfél órás fantasy (felnõtt mese) történetté, Will Smith, a kutyája és néhány Zombi plusz a digitális filmtechnika egy - ma már sorozatban gyártott termékévé amit (amiket) már évtizedek óta a fogyasztói társadalom számára dobnak piacra. A lebutított emberiség nagy része pedig meg is elégszik ennyivel.

      Azt írod - "...lassan már semmit sem hiszek, a tudás meg valahogy elkerül."

      Akkor már a jó úton haladsz, de a rossz hírem az - bár nem tudom, most hányadik évedet taposod - hogy az élet túl rövid és aki ezt nem veszi észre idejében vagy nem mondja meg neki valaki a környezetében az lemarad, elfut mellette az élet és már nem tudja bepótolni.
      Azért írtam, hogy jó úton haladsz, mert a hitetlenség az elsõ mérföldkõ abban, hogy a saját utadra koncentrálhass.
      Ahogy a fantasy irodalom - ami egyenesági folytatása a gyerekkorban megismert mesevilágnak - nem arra tanít, hogy a felhalmozott információkat az agy használatba vegye és kombinálni tudja, feldolgozza, értékrendszert állítson fel önmaga számára és a környezõ világot amit lassanként megért, felismer az évek alatt, saját életéhez hangolhassa (annak felismerni vélt hibáinak vagy szépségeinek kielemzésével), és amikor kijárta az elemi alapiskolákat, a számára adott vagy megszerezhetõ tudásforrások éveit, akkor önálló személyiségként és saját döntésekkel kezdhesse el a felnõtt, aktív éveit... és idõvel tovább is tudja adni az utódjainak. Ez (lenne) a természet törvénye talán minden élölényre a földünkön.
      De az emberiség egy része évszázadok óta tudja azt, hogy az emberek nagy része megmarad gyereknek, gyermeki gondolkodással és "értõ kezekben" ezt a bárány csapatot írányítani lehet... - többnyire önnös érdekeiktõl vezetve.
      Erre való a HIT és annak összes változata, legyen az mai világunkban már meghonosodott és egymással versenykedõ politikai csoportok sokasága, akik hatalma addig terjed, hányan hisznek az adott párt politikai reklámjainak, ugyanezek a diktatórikus vezetésü országok, területek, több erõszakkal, esetleg erõszakos hittérítéssel.. vagy a népeket fellázító és harcra buzdító erõszakcsoportok akik az elégedetlenséget fokozzák az õket követõ emberek között és minden lehetõséget felhasználva próbálják velük elhitetni, hogy akkor lesz szép, új világ amikor õket, parancsaikat követve elpusztítják azokat akik nem hisznek az "igazságban"... Mindent a HIT segítségével manipulálnak, annak érdekében, hogy hatalmat szerezzenek népek és népcsoportok felett és boldogan élhessenek ameddig el nem hagyják ezt a világot.
      Földünk összes országában, minden átlagember (borzasztó meghatározás egy egyéniség számára) azt szeretné, hogy olyan élete legyen amiben békére lel. Valójában az újkori világban mára már meghonosodott "kispolgári élet" pontosan ezt jelenti. Akinek ez megfelel (és a családokban élõ, gyereket nevelõ, egymást szeretõ és közös szinten élõ embereknek többsége a biztonságos, élhetõ és jövõképpel rendelkezõ helyzetet értékeli és elfogadható életvitelnek deffiniálja), azok kisebb kihívásoktól eltekintve - megelégednek a napról-napra ismétlõdõ, ciklusokkal.
      Ugyanakkor ez nem felel meg a hatalmat irányító és azt kizsákmányoló réteg számára. A békés környezetben élõ, szolid világ helyet ad annak, hogy a középosztálybeli családok önmagukkal, környezetükkel foglalkozhassanak, ahogy egy ország jólétéhez ugyancsak szükséges termelõ réteg is nyugodt napok biztonságában tervezheti az életék, fejlesztheti a saját "privát" gazdaságát, azzal foglalkozhat amihez ért, amit örökségként kapott, tanyát, földet, esetleg mühelyt vagy orvosként, tanárként viszi - viheti tovább azt a tudást amire családjának sok-sok évtizedes hagyományai predesztínálták. Persze mindek idõkben belefért ebbe a gazdagabb - de a környék számára elfogadott, tiszteletben tartott - családok jelenléte is mert az ember tulajdonságába szerves részt foglal el a hierarchia. Tiszteljük a tanárurat, a doktorbácsit, a nálunk okosabb tanultabb személyeket, elfogadjuk a rendet felügyelõ "közeget" rendõrt, régebben csendõrt, az összes olyan irányításban résztvevõ személyt aki egy kérdésünkre választ tud adni, útbaigazíthat vagy elmagyarázza amiröl nem volt tudomásunk.
      A HIT nem oktatott soha. A hit megnyugtat, irányít és kötelez... A tudás viszont veszélyes. Részben azokra veszélyes akik tudásukat mások manipulálására használják és részben azokra is akik a tudás értékét "felfedezve" észreveszik, hogy kizsákmányolják õket.
      Miután erre a hatalom rájött (amibe napjainkban már szervesen beletartozik a gazdasági hatalmi szféra is amiröl meg tudjuk, hogy egy olyan kedves és aranyos népcsoport vezeti akiknek az erkölcsi gátlásuk igencsak a minusz alatt tendál, ezért évtizedekkel ezelõtt úgy döntöttek, hogy a békés polgári társadalomra nincs szükség.

      Ebböl következett az a ma már nagyon is érzékelhetõ folyamat, ami vissza akarja fordítani ismert (és változatos) világunkat a feudalista társadalmak modern változatába, de ami valójában egyszerü felépítésü urak és szolgáik rendszere lesz.
      A hatalmat probléma mentesen csak egyféleképpen lehet irányítani: Erõszakkal, ahol a a felsõ szintet kiszolgáló és védelmezõ karhatalom akkora erõt képes bevetni ami mindenfajta ellenállást, harcot lehetetlenné tesz.
      Õk élni és szórakozni akarnak, az emberiség értéke számukra abban teljesül; hogy kiszolgálják és kényelmesebbé tegyék általuk a saját életüket.
      Ilyenek voltak a hedonista társadalmak, a kényurak a maguk területein, de egy brutáris családfõ is pont ugyanezt követeli meg a környezetétõl.

      A fantasztikus irodalmat a nyolcvanas években átirányították a fantazy irodalomra - ne gondolkodni tanuljon az olvasó, hanem élvezze az életet és fogyasszon sok olyant aminek a haszna lévén napjainkra annyi, önmagukat felsõbbrendünek érzõ, hívõ réteg csatolódott össze, hogy a közelmultban elérkezettnek látták az idõt arra ami - valójában a csúcs egyes emberek nyúlfarkincányi életében: A hatalom megszerzése, megtartása és irányítása... Isteni állapot, akkor is, ha csak kisebb Isten, de helyet kapott a tetõn, a Parnasszuson.
      Oda egyszerü emberi lény már be nem teheti a lábát, mert lesújt rá haragunk...
      Olvassatok görög mitológiát - ha belegondolunk csodálatos fantasztikus irodalom. Tizenéves koromban már kétszer is elolvastam. Örökéletü történetek.
      Többségét meg is filmesítették - és azok a történetek - még minõségi rendezést is kaptak a filmadaptációkban!

      Amennyiben sikerült magadból kiölni a HIT által generált irányítást, megtartva persze azt az önmagadba vetett hitet ami megerõsítheti a döntéseidet, nem irányít, hanem támogat, akkortól képes leszel arra, hogy elfogadd azt a minden emberre vonatkozó hiányosságot, hogy sok mindent nem tudunk, nem értünk, nem találunk rár érthetö / felfogható magyarázatot.
      Amikor én erre rájöttam - ez is több évtizede történt - úgy deffiniáltam, hogy valószínüleg hülyén fogok meghalni. A kezdetekben ugyan nehéz volt elfogadtatni magammal, tiltakoztam is ellene rendesen, de végül letisztult bennem az összkép és ahogy repülõgépet se fogok vezetni, repülni se fogok megtanulni önerõbõl (pedig hányszor álmodtam errõl gyerekkoromban), úgy sok minden már is meghaladja a rövid életemben felfedezhetõ ismeretek felsõ határának elérését vagy túllépését.

      Miért "ugrok neki" az ilyen (fenti) történeteket leközlõ írásoknak? Miért bosszant, ha félresikerült, félmüveltségü emberek akarnak kioktatni a lapos földrõl (arra hivatkozva, hogy az egész világon rengeteg ember hisz benne és próbálja bizonyítani)? Miért is irritál a jós, a jövendõmondó, a csillagképeket magyarázó az önmagát boszorkánynak vagy éppen földönkívülinek illetve azokkal kapcsolatot teremtett - na jó meg is erõszakolták néha - emberek megjelenése? Sorolni lehet a végtelenségig; amit emberi elme kitalált az szinte mindig követõkre talál. Ezek a követõk, bármikor és bárhol azok akik soha nem voltak arra képesek, hogy kilépjenek a saját komfortzónájukból vagy azért mert (bevallatlanul) buták vagy együgyüek, vagy azért mert felmenõi nyomdokain lép tovább. Egy újszülöttnek minden vicc új, akkor is ha halálkomolyan irányítják arra az útra amire az irányítók (szülõk, szekta, környezet, társadalom) vezetik. A csúcs az adott környezet legfelsõbb ura aki tévedhetetlenül szól: - Vezessétek hozzám a kisdedeket... Na báránykáim, ti vagytok az én népem.

      Mindezek akiket megvetek és akiktöl talán egy kicsit iszonyodok de sajnálok is azok az emberek, akik csak kijelentõ módban lépnek színre, akkor is ha saját gondolataikban bizonytalanok és önmagukat próbálják erõsíteni abban, hogy félelmük ne hatalmasodjon el túlságosan... vagy tudasosan akarják magukat állandóan a többi ember fölé emelni.

      Most - szerintem - úgy néz ki a világ helyzete, hogy az irányító hatalom áll nyerésre. Ehhez már csak annyi kell, hogy a mára jócskán lebutított, elbizonytalanított emberiség nehogy önmagára találjon. A hatalom addig képes fennmaradni, ameddig a közvetlen környezete - akit tudják mi a gyengeségük - le nem cseréli egy másik hatalmi csoportra.
      Ilyenkor az addigi erõszakos hatalom maradványa többnyire visszavonul és sebeit nyalogatva a túlélést biztosítja be önmaga számára de második lépésben már gyüjti is az új erõt gyüjt a következõ évekhez vagy évtizedekhez. (Mint a 4 éves választások - jelenünkben)
      Változnak és sokszor elõfordul, hogy rövid idõ alatt kiegyenlítõdnek az erõviszonyok (ahogy ez a világtörténemben már annyiszor megtörtént,) néhány millió talán milliárd "kisember" elpusztul (de kit érdekelnek a halottak?), ha a pusztulás mikéntjét kibírja a föld úgy, hogy élve marad az emberiség egy maradéka akkor a folyamat újra kezdõdik. Ha elpusztul az intelligens(?) élet akkor földanyánk végre megpihenve, új erõre kap de az már nem a mi mostani világunk lesz, hanem egy gyönyörü, kék bolygó ami egy éltetõ fényt sugárzó nap körül kering és új életed teremt, amit néha elvesz...

      Szokásom szerint kicsit hosszú lett, csapongtam ide-oda, de végül - zárófejezetként - csak befejezem a litániát:

      Ha hit már nem tud félrevezetni, csak akkor próbáld ki milyen az, amikor képes vagy elfogadni tudásod határait. Semmi más nem kell hozzá, minthogy ne zavarjon ez a határkö felirat:
      "Itt nyugszik egy ember aki békében halt meg, kibékülve saját tudatlanságával." Mert az a nap eljön.

      Az, hogy mi lesz utána (mármint a földi életem után), nem tudom de - bár a fantáziám nem asimovi, és Stanislaw Lem nagypapi se élt a felmenõim között, - azért néha eljátszadoztam a gondolattal, van-e folytatás és ha igen akkor milyen lehet?

      Néhány éve írtam egy kis történetet talán le is közöltem már a PI oldalon, de nem emlékszem biztosan, most bemásolom ide (akinek tetszik tetszik akinek nem az meg pukkadjon meg!):


      Elromlott az autóm, szerelöt hívtam, eljött, el kellet vinnie a mühelybe. Kérdezte, hogy szükségem van-e addig egy másik autóra, de nem kértem. Ronda ködös idö volt, másnapra megbeszéltem egy ismerösömmel, hogy meglátogatom, gondoltam megyek vonattal, úgyse ültem már vagy tíz éve tömegközlekedési jármüvön. Másnap reggel 9 körül indultam a zürichi vasutállomásról, a köd még beterített mindent de nem volt hideg. A kocsiban alig néhány ember üldögélt, beültem egy ablak mellé, a szemközti ülésröl felvettem egy tegnapi dátumú "20minutes" ujságot és lapozgatni kezdtem. Néhány oldal elovasása után szétfutottak a szemem elött a betük, félálomban éreztem magam, nem is akaródzott felébrednem, a lágyan dülöngélö kocsi, az alig hallható kerekek katogása jólesö semmittevésbe burkolt. Egy erösebb kanyar után az ablak elöször kivilagosodott, majd erös napsugár simított végik a szemhéjamon. Felébredtem, közben azt is éreztem, hogy a kocsi fékezni kezd. Kíváncsian néztem ki, de jó szemmagasságig még tejszerü köd gomolygott. Megnéztem az idöt, jó egy óra eltellt az indulás óta, felálltam, éreztem, hogy elzsibbadtam, körülnézve meglepetten láttam, hogy üres a kocsi. Ekkor jelent meg egy kalauz és miközben elment mellettem odaszólt, hogy a vonat valamilyen technikai hiba miatt kénytelen egy órát itt vesztegelni, addig nyugodtan meglátogathatom az állomás éttermét egy "znüni"-re (9órás tízórai vagy 10órás 9órai reggeli).
      Megkérdeztem, hol vagyok, visszaszólt, mondta, de közben az ajtó csikordulása miatt nem értettem. Felvettem a dzsekimet, gondolkodtam rajta egy másodpercig, hogy felhívom a barátomat, aztán rájöttem, minek?

      A lépcsön megáltam, elöttem gomolygó köd, távolabb sötétebb tömeg, biztos ott lesz a resti.
      Valahol Bern közelében lehetek, innen még jó háromnegyed óra a célállomás, az már francia svájc a Neuchatel-tó partján egy kisváros. Majd odaérek...
      Közben lépegettem, elöre az orrom után, szinte minden lépésemmel világosabb lett, á...gondolom ez csak leragadt ködgomoly, de rögtön ki fog sütni a napocska. Így is történt. Mögöttem a köd utolsó foszlányai elöttem a megszokott svájci vidék, zöld mezö, távolban hegyek, néhány paraszház jobbra, érdekes, hol kerültem el az éttermet?... Balfelé meg - úgy ötven méter távolságra egy nagyobb épület, mellette kicsi, alig derékig érö kerítés, ami mögött egy gyerekjátszóteret vagy iskolaudvart láttam, inkább óvóda? tele, hangosan ricsajozó gyerekekkel. Na te jó isten, ez meg mi. A vasúti dolgozók óvódája?
      Más dolgom nem lévén elindultam arrafelé, nem láttam másik épületet, visszamenni a ködbe meg nem volt kedvem. A hátamat melegítette a délelötti nap, ahogy közeledtem, a játszótér, mert az volt, egyre nagyobbnak tünt. Gyerek is volt ott elég sok. A közelben négy vagy öt homokozó, néhány csúszdával, mérleghinta, beásott teherautógumi ütközökkel, egy hármas-hinta, minden homokozóban 10 vagy több gyerek, egyik éppen elszaladt, jött helyettük másik kettö... na itt van élet. Svájcban még nem láttam ekkora óvódát, igaz a környékünkön is van néhány de azok jóval kissebbek ennél. Odaértem a keritéshez, rákönyököltem. Távolabb mintha néhány felnött állt volna fehér ruhában, biztos az ovónénik trécselnek együtt egy csoportban. Fejem felett károgva elrepült egy varjú, a szántóföldön szoktak mászkálni, ennivaló után kutatva, ez is arra tartott amikor utána néztem.
      Trappoló hangra fordultam vissza. Egy négy éves körüli kislány, kezében homokozó vödörrel, szaladt az irányomba. Amikor odaért, kipirosodott arcával nézett felém és megszólalt: - Szia! Jössz játszani?
      - Nem - válaszolok komolyan. - Csak megállt a vonat egy kis idöre és sétálok egyet, de nemsokára utazok tovább.
      - Aha - mondja lassan, tömören, rá is bólint komolyan. - Néha szok.
      - Mi? - kérdezem.
      - Néha szok. Megállni a vonat. Jönnek mások is, bácsik, nénik, körülnéznek, elmennek. Dolguk van. - rámnéz, kérdezi: - Neked is dolgod van?
      Arca érdeklödö, ismerös vonásokkal... Megdöbbennek. Hiszen magyarul beszélek vele. Az elsö mondat óta. Ezt nem hiszem el. Az arca, az arca meg ... kire emlékeztet? Kezében lóbálja a kisvödröt és várja a válaszomat. Nehezen szólalok meg, jár az agyam, mi a fene ez?
      - Eee, igen - nyögöm ki - Mond csak kislány, téged hogy hívnak?
      - Majika.- válaszolja.
      -Marika? - kérdezek vissza és közben édesanyám egy nagyon régi kisgyerekkori fényképe jelenik meg elöttem amiben az arc ennek a kislanynak az arca...
      - Igen, Majika - válaszolja rá kicsit elpirulva.
      - És, milyen Marika vagy? A másik neved? - agyam szinte le van bénulva, csak az arcot látom amit még soha nem láttam és mégis mintha minden nap elöttem lenne... - megbabonázottan várom a választ.
      Ráncolja homlokát, gondolkodik... - Pööö, pee, aztán toppant egyet, dühösen mert nem jut eszébe, megismétli: Majika! Haragszik magára és zavart. - Nem tudom.
      Ott a testvéjem, látod? ö sok éves több mint én, és van másik testvéjem is, mama tudja hogy hívnak minket.
      - Ö hol van? - kérdezem.
      - Ott. Látod? - és a távoli fehérköpenyes csoport felé mutat - Ott az a szélin! A szöke haju, nekem is szöke, szép ugye?
      Szeme az van, nekem már szemüveg kell ilyen távolsághoz, de ennek még sasszeme van, és ... na ja, csak hasonlit az arcvonása arra a képre ami bennem él.
      Kivár egy pillanatot, megszólal, - Megyek játszani, várnak. Szia! - már fordul is, eliramodik miközbe üvölti: -Lasziiiii! Jövök!
      A legközelebbi homokozoban egy gugoló kissrác sarkán megfordul, komoly kis négy-ötéves arca bólint, majd rám néz, tiszta, csengö gyerekhangon felém kiált: - Szia öcskös! - és kezével felém int. Arcán ebben a pillanatban mintha hegyke, magyaros bajuszt látnék, Laci nagybátyámról készült egyetlen fotóm ami valahol a fényképeim között hever, az a nagybátyám aki akkor halt meg amikor én 10 éves voltam.
      Lassan, gyámoltalanul megemeltem a kezem, talán vissza is intettem, miközben a kislány, átugorva a homokozó szélét belehuppant a sokkal idösebb testvére mellé aki ugyanolyan korú kisgyerek volt mint ö.

      Nem értettem, de ebben a pillanatban meghallottam a füttyöt a hátam mögött, rémülten arra gondoltam, hogy itt hagy a vonat, elkezdtem rohanni egyenesen bele a ködbe. Egy ismételt - sokkal közelebb megszólaló sípszó és néhány lépés után majdnem lefejeltem a vonat oldalát, gyorsan felugrottam, leültem az elöbbi helyemre, az ujság még mindig ott volt leterítve az ülésen. Kis rándulással elindult a vonat... a vagon elejéröl hangokat hallottam, mintha néhány ember vagy egy család beszélgetett volna, de nem voltam rájuk kiváncsi. Az jutott eszembe, amikor a kislány az anyját próbálta megmutatni a csoportban és - romló szemeimmel - mintha szárnyat láttam volna az egyikük vállán meglebbenni... Megdörzsöltem a szemem, kicsit megfájdult a fejem, hülyének éreztem magam, kinézve az ablakon, bánatos, szürke csíkokat láttam. Sehol egy csöppnyi napfény. A maradék idö, gyorsan elrepült, szinte gondolatok nélkül vártam az út végét, nemsokára meg is érkeztem. Ahogy leszálltam a vonatról, máris ott állt elöttem a barátom. Rácsodálkoztam, - Hát te? Kijöttél elém? Nem kellett volna ennyit várni rám, Hívtam volna egy taxit.
      -Hogy hogy várni? Öt perce jöttem, itt a vonat, mehetünk is.
      - De hát késett majd egy órát!
      - Mi? A vonat? Dehogy is. Percre pontosan érkezett ahogy a svájci vonatok azt szokták. Ott az óra nézd meg és rámutatott a váróterem feletti quarcórára.

      -Hmmm. Tényleg. - akkor minden rendben, még semmiröl sem késtem le. - Na menjünk - mondtam és a vállára csapok. - Hogy itt nálatok milyen ramaty az idö, útközben még a nap is kisütött.
      - 2021. 04. 11. 11:44
      • rich932
        Gerry!<br /><br />No ez 10 p.<br /><br />Jó a tollad, kocka, reálos, informatikushoz képest túl jó, szakmát tévesztettél. <br />
        - 2021. 04. 11. 13:57
      • L
        Tekintélyes hozzászólás :D , Köszönöm, hogy megosztottad tapasztalataidat.<br /><br />A negyvenhez közelítek vészed tempóban. A hitről lehetne 100 oldalakban eszmét cserélni de nem hiszem ( :D) , hogy sok értelme lenne. Maradjunk annyiban, hogy ki tudja, holnap feljön-e a nap, eddig így volt, szóval én hiszem, de tudni csak reggel fogom ha beköszönöm az ablakon.<br /><br />A tudást is mostanában felváltotta egy leginkább érzésnek nevezett dolog, hogy ez vagy az így van, nem tudom bizonyítani egyszerűen érzem (tudom?!).<br />Az egyik ilyen legfontosabb, hogy ezzel az egész tapasztalással amit egyéni-emberi? tapasztalásnak nevezünk valami nagyon nem kerek. Leginkább egy hosszabb hasonlattal tudnám érzékeltetni a létezés ezen fokát. <br /><br />Magadhoz térsz (férfiemberként) félig kábult állapotban egy ismeretlen helyen letolt gatyával és amikor körülnézel rádöbbensz, hogy egy buziparty közepén ébredtél, nem tudod, hogy kerültél oda, azt sem tudod hol vagy és kik vesznek körül. Azt tudod, hogy ezt a "bulit" valaki megszervezte, nagyjából tisztában vagy vele Te ki vagy de fogalmad sincs arról melyik városban vagy melyik bolygón csak arról hogy abban a helyiségben mi folyik és mi mivel kb. semmi erőd, kába vagy, sejted mi fog történni. Ellenkezhetsz, összeszoríthatod a hátsódat de attól csak jobban fog fájni, persze kiabálhatsz is, de ettől lehet , hogy csak jobban beindulnak a meghívottak. <br /><br />Szóval igen, lenne néhány kérdésem a szervezőhöz. Ha más nem is akkor csak annyi, hogy mi a f*** folyik itt és hogy keveredtem bele.
        - 2021. 04. 11. 16:31
        • Gerry
          - LN, Te aztán érdekes életképet villantottál!
          HihihiNevetAua!HihihiNevetAua!


          rich932 - köszi a vállveregetést, jól esett (hálám jeléül megpróbáltam kijavítani a hejjesirási hibáimat - na ebbe beleizzad az ember fia)
          - 2021. 04. 11. 17:02
        • mentsvar
          LM, nagyon pontos megfogalmazás. A partiban, a szobában meg az életösztönünk tart. Hasonlóan Trianonnál; nem pusztítanak el, egy feltétellel. Legyünk öngyilkosok.
          - 2021. 04. 11. 17:26
      • D
        DAPRAINOSZOP
        <a title="mi a f*** folyik itt és hogy keveredtem bele….” ITT KÉREM A GYŰLÖLET halálkultúrája FOLYIK – AMIBE BELE SZÜLETTÜNK! Gerry minden mondatát élvezettel olvastam, - ez olyan volt mint gyermekkoromban Jules Verne Gyula könyvei – nem tudtam letenni…… Asimov - sajnos nem ismertem, de mintha olvastam volna tőle… egy jó nagy könyv volt silány kiadásban… – de nem találtam olyan érdekfeszítőnek mint Vernét… - és tudd ha ez az írásod – szerelvénye Bázakerettyétől Svájcig ért volna akkor is elolvastam volna… köszönöm elmentem az utókornak – nagyon értékes – hasznos… írás!
        - 2021. 04. 12. 16:35
  • M
    Az írás alapján több kérdésre is választ kaptam, amit más oldalakon felvetésre került. Így az Apró mozaik darabkákat lassan össze lehet rakni! Sokkal több van annál, amiről tudunk! Csepegtetnek az oroszok is tudva, hogy más módon pl.. kvantumszinten milyen folyamatok is zajlanak. Azért a globális hálózat mindent megtesz azért, hogy azok, akik bizonyos érdekekkel ellentétes információkat juttatnak a köz-tudatba, életükkel játszanak! Nem részletezem… Okkal. Lenne a levél írójához néhány kérdésem!!!
    - 2021. 04. 11. 08:10
    • Posta Imre
      Kérdezz! Hátha lesz válasz.
      - 2021. 04. 11. 08:51
  • rich932
    Jézus 2021...
    Vallomások és kérdések, olvasói est. Mosoly

    Miért hiszi az ember, hogy bárkit is meg kell mentenie, fel kell ébresztenie, meg kell változtatnia stb... magán kívűl?!

    B+ beszél itt mindenki összefogásról meg, harcról, felkelésről a gonosz ellenséggel valami jó érdekében. Nem ez a lényeg mindenki MAGa felelős a MAG(j)áért. Semmi több a nagy össze****ok mögött mindig csak egy valaki propagandája húzódik meg. A nagy közös érdek mese nem létezik nem létezhet logikai lehetetlenség.

    De érezni, hogy hamarosan kezdődik az éhezők viadala vagy valami hasonló, ez tény. Hogy kinek a szervezésében azt nem tudom csak úszok az árral néha meg szemben vele... Mosoly

    Sok tekintetben érdekes írás volt, kap egy "jó"-t Kacsint
    - 2021. 04. 11. 09:00
  • G
    Teszteljük Magunkat!

    Mert bizony, van Képzelet, és van Valóság.
    A nagy különbség csak annyi: a képzeletedben egyedül vagy, a valóságban látszólag mindenki részt vesz, hasonlóan és tesztelhetően.
    A képzeletedben csak hinni lehet, tesztelni soha, de a hit egyedül soha nem vezet a tudáshoz, megismeréshez. Mert mi az amiben nem tudnál hinni, ha nagyon akarnál?
    Az örök életű lélek, bármilyen formájában is, bebizonyíthatatlan, időtlen, tesztelhetetlen, olyan mintha nem is létezne, csak a hit által kapta a nevét.
    A létezéshez ez vajmi kevés.
    A többit Gerry megfogalmazta .......
    - 2021. 04. 11. 09:39
  • mentsvar
    Üres katyvasz. Nem volt benne felhasználható sor, vagy betű.

    Az olyan mondatok meg, hogy az emberek menthetetlenek, meg hogy csak saját magad egyedül, meg nincs remény - kifejezett faszságok.

    Az eltökéltség eszköz nélkül, a határozottság átfogó tudás nélkül olyan, mint seggben egy fenyőtoboz... nyomasztó.

    Természetesen az író lehet, hogy egy finom úriember, aki nyugdíjas éveit békésen tölti, de ez az egy írása gyengus.
    - 2021. 04. 11. 11:15
  • V
    Ha van több is, én is szeretnék többet tudni, ha lehet...
    - 2021. 04. 11. 12:49
  • ssman

    Ehhez hasonlo harci vigassagokban vett reszt a iro?
    - 2021. 04. 11. 14:34
  • Szittya
    Na de mi a kérdés? Vagy nincs kérdés? Vagy mi az üzenet? A bemutatkozást értem, a helyzetjelentést is, csak azt nem monta el hogy mit akar. Apám! Mit akarsz?
    - 2021. 04. 11. 17:04
    • Gerry
      Szittya- figyeld a címet!
      Imre adta meg az irányt, csak nem figyeltél oda... és igen, van benne olyan hamiskártyás tehetség amivel lazán beküld a málnásba miközben szól a macinak is, hogy van ott valaki... Hihihi

      Többször is elõfurdult az évek alatt, hogy egyes emberek, nem akartak regisztrálni, inkább írtak Imrének és "rábízták", hogy leközli vagy sem az agymenésüket. Ritkán akadt ugyan olyan jelentkezõ aki az értelmesebbek közé tartozott, de elvétve. Aztán borzasztóan örültek, hogy megjelentek az oldalon. Persze (ahogy azt az igazi irányítók szokták) a háttérben maradva. (én így látom a dolgokat és jól is tellt a napon, kint az erkélyen a napon, ugyanis két nap alatt 5-6 °C-ról ma -árnyékban- 19°C-t mutatott a hömérõ és csikokat se látni. A déli csirkecomb grillezésrõl nem is beszélve... - Na kuss legyen hülye kispolgár! Most jut eszembe, van még Budweiser sörömi a hütõben! De jó!
      - 2021. 04. 11. 17:14
      • Szittya
        Csak nem figyeltem oda... Én kis hülye. És te sem mondasz semmit. Vagy csak nem figyelek oda. Aranymalackám, egy túlélészeti bérgyilkos lamentálásain kivűl, mit akar mondani a fazon?
        - 2021. 04. 11. 18:57
        • Gerry
          Mi az, hogy Aranymalackám??? Most fogytam megint 2 kilót ... Lassan karcsú, nádszál formám lesz! Hihihi

          Ja, hogy ez a túlélõ mit akar itt? Kielégiteni a feltünési vágyát... Gábor Zsazsa egy elhíresült mondása volt: - Mindegy mit beszélnek rólad, csak beszéljenek. Ezt hívják úgy, hogy reklám, esetleg tömjénezés, vagy feltünési viszketegség...
          - mégis mit gondoltál, miért írok én is ide? Ugye, hogy ugye? Komoly
          - 2021. 04. 11. 19:40
          • Szittya
            Nem vagyok agressziv, csak vicceltem. És tényleg nem fogom hogy mit akar a művész úr. Mert akarna valamit mondani, de elvesződik az öncsodálat végtelen rejtelmeibe.
            - 2021. 04. 11. 19:48
            • Gerry
              Tudom, hogy vicceltél, ha másként érzékelem akkor nagykéssel jöttem volna ide beszélgetni....
              ....node "véget ért a móka mára, zárul Posta mókatára... 
              (ez má' megin' csavarog valahol!)
              - 2021. 04. 11. 20:05
          • D
            DAPRAINOSZOP
            Én úgy emlékszek azt mondta - Gábor Zsazsa  a negatív reklám a legjobb reklám..."
            - 2021. 04. 12. 16:31
  • A
    anzsi a macska hala
    Nincs itt semmi látnivaló, a hangya mindig másképp fogja látni az elefántot mint a zsiráf, miközben az elefánt marad ugyan olyan.
    - 2021. 04. 11. 17:28
  • Dance Monkey
    - 2021. 04. 11. 18:37
    • A
      anzsi a macska hala
      Napmag Jani nem beszél hülyeségeket, azt nem tudom hogy ő mennyit ért abból amit elmond.
      - 2021. 04. 11. 19:15
      • Gerry
        Anzsi ... ne idegelj itt Nap Janival, rugdosódni fogok!
        - 2021. 04. 11. 20:06
        • A
          anzsi a macska hala
          Gerry! Ne aggódj, szerintem sem ő a leg élesebb kés a fiókban.
          - 2021. 04. 11. 21:58
  • A
    Érdekes életpálya, de a nyugdíjazós részt sem értem, plusz a bölcseleti rész..
    Egy pszichiáter szakdolgozatért kiáltana e levél láttán.
    - 2021. 04. 11. 21:39
  • S
    Imre! Ezt az írást te eresztetted el. Már számos videódban elmondtad, hogy “teszteled” az oldalon lévőket, ki s mennyire szalonképes.

    Szépen kitalált sztori, átültetve napjainkba, ami egy nem túl távoli jövőt vetít ki.
    - 2021. 04. 13. 07:07
    • S
      Kitalàlt, amibe számos valós tény is bele lett csempészve, csak hogy olvasson az alternatív valóságos’ sztori sorai közt az ember.
      - 2021. 04. 13. 07:11
      • S
        vagy pedig a titkosított műveleteket próbálod átadni, amolyan nem direkt formában, ez már felér egy fél “kémjátszmák” szintű írassal. Hamarosan a kezembe veszem a könyvet Posta!<br />DE! Előtte még elolvasom az Ernst Zündel Holokauszt a törvényszéken című írást.
        - 2021. 04. 13. 07:28
  • P
    Végre valaki, aki nem azt a sok ostoba, zsidó hülyeségekből és hülyítésekből összeollózott baromságokat mondja! Attól, hogy valakinek teljesen egyedi- minden eddig a közösbe beszuszakolt elmélettől eltérő-, látásmódja, esetleges megtapasztalása van, még bizony lehet igaza! Bár én nem látom át teljesen amiről ír, de az biztos, hogy a belsőmben mindig is tudtam, hogy semmi nem igaz abból, amiket a földi embereknek megpróbáltak feltolni a seggébe. (Láthatóan eléggé sikeresen!) Valahol irigy vagyok, hogy van valaki, aki tudja az ideszületése pontos okát! Mi a kis csapatommal, és a családommal mindig is azt éreztük, hogy indokolatlanul szopatnak bennünket. Tele van a tököm a sok idióta karmának, meg sorsnak nevezett halandzsától, mely semmi egyébre nem hivatott, mint megetetni a birkanyájat hülyeségekkel.
    Már régóta próbálom elmondani, hogy egyetlen vallás, filozófia, vagy egyéb "tudatemelésre" szánt irányzat sem jó semmire! Nem több, mint a birkaterelés eszköze! Az elmúlt 30 évben volt részem igen sok, hatalmas bölcseleteket szajkózó csoportosulások összejövetelein, ahonnan legtöbbször úgy jöttem el, hogy még sincs értelmes élet ezen a bolygón! Ennek ellenére igyekeztem felvilágosítani az embereket, hogy semmi nem úgy van, ahogy hiszik, hiszen a legtöbb esetben annyira nyilvánvalóan kilóg a lóláb, hogy csak tényleg a vak ember nem látja. És tényleg nem látják!
    Szívesen megismerkednék ezzel a "nemlétező illetővel", talán segítene helyre tenni a kép darabkáit, amit magamban hordok, melyek egy másik világról és valóságról is szólnak! Talán végre megtalálnám a helyemet és a valódi feladatom!
    - 2021. 04. 15. 13:51
    • mentsvar
      Porcica, sztem sokan érezzük így, hogy nem illeszkedünk a nagy képbe. Épp a minap gondolkodtam azon, hogy hogy lehet, hogy folyamatosan csak küszködök, bizakodok, de sosem sikerül semmi úgy, ahogy belül érzem, hogy lennie kell. Mosolyok, és nagy nyelések mögé bújik az egyéniség. <br /><br />"A vállamról leveszem az AK-47-est. Fáradtan és porosan az ágy szélére ülök. Az agyamon végigcikázik a reggeli bevetés minden hangja, ijedelme, lövése. Vér és lőporszag. Minden pillanat lehet az utolsó is. És előregörnyedve, az asztalra könyökölve reszelősre száradt tenyerembe temetem az arcom. A tudatomból ezek a szavak világlanak elő: az élet az az időszak, ami alatt végig tenni akartál valamit és mindig más történt."<br /><br />Semmi nem rezonált bennem az úr cikke kapcsán, de ha valaki idézne egy mondatot, vagy nem .. egy szókapcsolatot, amin érdemes elmélázni, amit a jövönkbe tudunk laminálni, akkor like-olom.
      - 2021. 04. 15. 14:47
    • S
      Kérj tőle időpontot, pszichológus, Szigetszentmiklóson lakik.
      - 2021. 04. 15. 15:39
    • S
      Egy korábbi PI-kör tag üzeni ezt neked.<br /><br />
      <div><span style="font-family: Arial; font-size: small;">"Igen nagy baj az, ha valaki egy életen át azon morfondírozik, hogy a valóságot látja-e, vagy álmodik, ami közben "önmagát keresi" !? Sokan vannak ebben a "szellemi állapotban", ami a nihil, a semmi, a látszat valami !!! Egyszer csak neked is lejár a "nem létező" időd, és nem éltél semmit, csak vegetáltál, ( lét elemeztél ), ami messze nem ugyan az (!), a lét részedre felesleges nyűg volt, míg másoknak te voltál, felesleges nyűg. De ahogy látom, te önmagadnak is felesleges nyűg vagy. Ez javíthatatlan állapot a jelen létben."</span></div>
      - 2021. 04. 16. 09:01
      • A
        anzsi a macska hala
        Korábbi PI kör tag, a változás soha nem a külvilágból indul hanem fordítva, a szellemvilágban történnek dolgok, a külvilág csak leképezi. Ergo ha te nem változol, akkor a külvilágod sem fog változni.
        - 2021. 04. 16. 09:48
      • mentsvar
        Ez például, tetszik. Ebből jön bölcsesség. Hadd idézzem.

        "Igen nagy baj az, ha valaki egy életen át azon morfondírozik, hogy a valóságot látja-e, vagy álmodik, ami közben "önmagát keresi" !? Sokan vannak ebben a "szellemi állapotban", ami a nihil, a semmi, a látszat valami !!! Egyszer csak neked is lejár a "nem létező" időd, és nem éltél semmit, csak vegetáltál, ( lét elemeztél ), ami messze nem ugyan az (!), a lét részedre felesleges nyűg volt, míg másoknak te voltál, felesleges nyűg. De ahogy látom, te önmagadnak is felesleges nyűg vagy. Ez javíthatatlan állapot a jelen létben.""
        - 2021. 04. 16. 09:28
  • E
    Porcica és Mentsvár!
    Szerintem ne külső segítséget/ iránymutatást keressetek, a válaszok a saját belsőtökben vannak!
    Számomra a "megváltást" az a felismerés jelentette, hogy próbálom úgy élni ebben a vetített világban az életem, hogy a félelmeimet ( halálfélelem, jaj mi lesz holnap, stb.) kíváncsiságra konvertálom! Sok a megmondó ember, de a tutit szerintem senki nem tudja, illetve a kellő időben mindannyian meg fogjuk tudni. Többi csak illúzió, szemfényvesztés, megtévesztés, üzlet, illetve ezek valamilyen kombinációja.
    - 2021. 04. 15. 17:31
  • D
    DAPRAINOSZOP
    Kérlek téged olvasó, és felhatalmazlak másold és terjeszd ezt a CD-t ingyen mindenkinek… KÖSZÖNÖM szeretettel: id. Kiss László – útravalóul – mindenkinek…„miért töröd a fejed azon, ami megtörténhet veled? Meglehet, hogy meg sem történik. Tűzvészre gondolok, házad összeroskadására, csupa olyasmire, amibe
    Beleeshetsz, s nem pedig BELECSALOGATNAK. Inkább a CSAPDÁKRA figyelj, azokra, amelyek orvul leselkednek rád… Mikor attól rettegsz, hogy az emberek veszélyt hozhatnak rád, gondolj arra, hogy mivel tartozol nekik… Méltóképpen élj, hogy méltóképpen ítéltess. Ne tégy semmit mások kárára, örülj , mások szerencséjének, indítson meg az elesetek balsorsa, és mindig tartogass egy könnycseppet a szívedben az arra rászorulóknak … Ne feledd: emberhez méltóan kell élned , hogy méltó légy, e magas cím viselésére… Hívd segítségül a bölcsességet .Ha tógájában burkolózol, megóv a bajtól, szentélyében biztonságra lelsz. Csak azok lökdösik egymást, akik ugyanazon úton járnak. A bölcs sohasem kérkedik, sok emberre hozott már veszélyt a dölyfös lélek. Elűzi önmagától a bűnt, és másnak sem rója fel. Nem rémül meg a világi erkölcsök láttán, és nem kárhoztatja mások cselekedeteit. A kárhozat veszedelmes. Élj nemes szívvel, és élj egyenes lélekkel!
    Parádé nélkül, gyűlölködés nélkül élni – íme: tiéd a BOLDOG ÉLET…”/seneca/
    - 2021. 04. 15. 18:32
  • P
    Evaanna
    Én nem segítséget, csupán visszacsatolást keresek hasonszőrűektől, amiből igen kevés adódik az eddigi tapasztalatom szerint. Nem érdekel, ki, milyen szinten lévőnek gondolja magát, hogyan is él, vagy élt! A tuti pedig.... az, hogy tuti igen kevesen tudják mi is az, bármit is gondoljanak magukról. Főleg addig nem, amíg rá nem döbbennek, hogy tuti k.rva nagy szarban vannak, akkor meg már igen késő!
    A belsőmben pedig ott van minden, csak igen nehezemre esik elhinni, mert folyamatosan meg akarnak a birkák győzni, hogy nem úgy van. Nehéz úgy létezni, hogy egyedül van az ember a sok "mindentudó"ostobaságokat szajkózó papagáj között. Emiatt örültem meg, hogy végre akadt valaki, aki a belsőmben dúló viharról azt mondja, hogy nem csupán elmezavar, hanem talán az igazság maga.
    - 2021. 04. 15. 21:39
  • Gojpofi
    Kedves katonabácsi. Ezt írja:

    "...bemutatkozásként annyit hogy 1970-től szolgáltam a néphadseregben, de szovjet főparancsnokság alatt, az általunk végrehajtott harci cselekményekről nem biztos hogy egy-két emberen kívül Magyarországon bárki is tudott, illetve valószínűleg a maiak közül is nagyon kevesen."

    Szerintem, valójában csak egy ember tud erröl és az maga. Arra viszont nagyon büszke lehet, hogy ílyen fiatalon ('70-tõl) már a szovjet föparancsnokság alatt szolgált. Az írásából az derül ki, hogy anyanyelvi szinten (naprakész stílusban) beszéli a magyart, ugyanakkor az orosz nyelvvel is boldogulnia kellett, hacsak szegről-végröl nem volt rokona Brezsnyevnek vagy Kosziginnak. (Talán anyai ágon?)

    Amit itt - néhány elküldött levelében - elmesélt az felveti a kérdést, hogy a közeljövõben érdemes volna-e idõpontot kérni "Doki Bubó" pszichológustól (név és cím a szerkesztõségben) akinek segítségével egyszerüen megoldható lenne az ön jelenlegi fantazmagórikus álmait helyrerázni. Ebben a korban még megéri.

    Maradok tisztelettel...
    - 2021. 04. 26. 21:51
Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Bejelentkezés vagy Regisztráció az értékeléshez.
Felülmúlhatatlan! (4)80 %
Nagyon jó (0)0 %
Jó (1)20 %
Átlagos (0)0 %
Gyenge (0)0 %