Jé és mennyire igaz még most is!

A Testület megállapítja, hogy a műsorszolgáltató 2009. március 9-én 14 óra 5 perctől
sugárzott Köz-élet extra című műsorszámával megsértette az Rttv. 3.§ (2) bekezdésében
foglalt rendelkezést. Ezért a Testület az Rttv. 112. § (1) bekezdés a) pontja alapján
felhívja a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére.
A Testület megállapítja, hogy a műsorszolgáltató 2009. március 9-én 14 óra 5 perctől
sugárzott Köz-élet extra című műsorszámával megsértette az Rttv. 3. § (3) bekezdésében
foglalt rendelkezést is. Ezért a Testület az Rttv. 112. § (1) bekezdés a) pontja alapján
felhívja a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére.
E határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye, a közléssel jogerős és
végrehajtható. A végzés felülvizsgálatát a kézhezvételtől számított 30 napon belül bíróságtól
lehet kérni a Testülethez benyújtandó keresetlevéllel.
Indokolás
A Testület 783/2009. (IV.8.) sz. határozatával - állampolgári bejelentés alapján - elrendelte a
kifogásolt műsorszám hatósági ellenőrzését.
I. A vizsgálat alkotmányos jogi alapjai:
Az Rttv. 3. § (1)-(2)-(3) bekezdése a következőket tartalmazza:
„(1) A Magyar Köztársaságban a műsorszolgáltatás - e törvény keretei között - szabadon
gyakorolható, az információk és a vélemények műsorszolgáltatás útján szabadon
továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt magyarországi és külföldi műsorok szabadon
vehetők. A műsorszolgáltató - a törvény keretei között - önállóan határozza meg a
műsorszolgáltatás tartalmát, és azért felelősséggel tartozik.
(2) A műsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos
rendjét, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat, és nem lehet alkalmas a személyek,
1nemek, népek, nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely
egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére.
(3) A műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy
burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására,
elítélésére.”
Az Alkotmány 61. §-a pedig a véleménynyilvánításhoz való jogról rendelkezik. A
véleménynyilvánítás szabadsága, mint a kommunikációs alapjogok anyajoga az
Alkotmánybíróság gyakorlata szerint szinte korlátozhatatlan alapjog. Kitüntetett szerepe miatt
azonban igen kevés joggal szemben kell csak engednie:
„(1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra,
továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.”
A fenti rendelkezések alapján megállapítható, hogy az Rttv. 3. § (1) bekezdése az Alkotmány
61. §-ával összhangban elsőként a műsorszolgáltatás – törvényi keretek közötti – szabadságát,
az információk és a vélemények továbbításának szabadságát rögzíti. A műsorszolgáltatás
szabadságának előírását követően ugyanakkor az Rttv. alapelvi szinten szabályozza azokat a
követelményeket is, amelyek a műsorszolgáltatás gyakorlásának – ugyancsak alkotmányos
jelentőségű – korlátját jelentik. E rendelkezések közé tartozik az Rttv. 3. § (2) és (3)
bekezdése is, amely tehát a műsorszolgáltatás szabadságának, ezen keresztül pedig a
véleménynyilvánítás szabadságának médiajogi határát jelöli ki oly módon, hogy a benne
foglalt követelményeknek a műsorszolgáltató tevékenysége során mindvégig teljesülniük kell.
Az Alkotmánybíróság 1006/B/2001. számú határozatában kifejtette azt, miszerint „az
Alkotmánybíróság az alapvető jogok korlátozásának vizsgálatánál - figyelemmel az
Alkotmány 7. § (1) bekezdésére - meghatározó jelentőségűnek tekinti azokat a nemzetközi
kötelezettségeket, amelyeket Magyarország nemzetközi egyezményekben vállalt [23/1990.
(X. 31.) AB határozat, ABH 1990, 88, 93.]. A rasszizmust, a gyűlöletkeltést
(gyűlöletbeszédet), a kirekesztést és a személyekkel, valamint az egyes társadalmi
csoportokkal szembeni diszkriminációt - és az arra való felhívást - számos nemzetközi
dokumentum ítéli el. Nemzetközi dokumentumok azt is rögzítik, hogy az államoknak
hatékony intézkedéseket kell tenniük a jogsértések megakadályozására, illetve kifejezetten
kimondják azt is, hogy a személyek jogai - így adott esetben a véleménynyilvánítási
szabadság is - mások jogainak, szabadságainak, becsületének a védelmében bizonyos
korlátozásoknak vethetők alá.”
Az Alkotmánybíróság fenti határozatában az Rttv. 3. § (2) bekezdése kapcsán rámutatott arra,
hogy „a gyűlöletkeltésnek – vagyis a gyűlöletre uszításnak – még a büntetőjogi eszközökkel
történő korlátozása sem minősül a véleménynyilvánítás szabadsága szükségtelen és aránytalan
korlátozásának. (...) A büntetőjog a jogi felelősségi rendszerben a végső eszköz. Ez azt
jelenti, hogy amennyiben valamely, társadalmilag káros magatartás – jelen esetben a
gyűlöletre uszítás, gyűlöletkeltés – vonatkozásában a büntetőjogi felelősség sem eltúlzott,
nem alkotmányellenes, úgy az adott magatartásra vonatkozó, esetlegesen más jogágakban
megfogalmazott enyhébb tilalmak sem lehetnek azok.” Az Alkotmánybíróság többször
kifejtette, hogy a büntetőjoginál enyhébb, így például vagyoni szankciók
alkalmazhatóságának mércéi alkotmányosan eltérhetnek a büntetőjog eszközeinek határt
szabó, igen szigorú alapjog-korlátozási követelményektől. Ide kell sorolnunk a médiajog
közigazgatási jogkörben alkalmazott joghátrányait is. Ez felel meg egyébként is a jogrendszer
belső logikájának a büntetőjogilag nem értékelt, de jogsértő magatartások esetén.
2A fentiek értelmében tehát az Rttv. 3. § (2) bekezdésének gyűlöletkeltést tilalmazó fordulata
is azok közé a törvényi előírások közé illeszkedik, amelyekkel a jogalkotó az emberi
méltóságnak és az Alkotmánybíróság gyakorlatában abból levezetett „közösségek
méltóságának” védelmét teremti meg. Az emberi méltóság és a „közösségek méltósága” pedig
az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a véleménynyilvánítás szabadságának
alkotmányos korlátját jelenthetik.
Az Rttv. 3. § (2) bekezdését érintő jelen ügy kapcsán is hangsúlyozza a Testület, hogy az
idézett alkotmánybírósági határozat az Rttv. 3. § (3) bekezdését annak ellenére
alkotmányosnak találta, hogy az "a gyűlöletre uszítás szintjét el nem érő" vélemények közlése
esetén is médiajogi szankciókat helyez kilátásba. Indoklása szerint a médiajogi rendelkezés
"az Alkotmány értékrendjével összeegyeztethető, továbbá mások jogainak, a közösségek
méltóságának a védelme érdekében szükségesnek tekinthető". Ezért nem találta aggályosnak
az Rttv. 3. § (2) bekezdése "alkalmas" kifejezését sem, ami a büntetőjogi "uszítás"
kifejezéssel leírt magatartásnál kétségkívül tágabb tényállásokat foglal magában. Ezek alapján
megállapítható, hogy az Alkotmánybíróság a közigazgatási hatáskörben alkalmazott
médiajogi beavatkozás lehetőségét a büntetőjogi szankciónál alacsonyabb mérce esetén is
alkotmányosan elfogadhatónak tartja.
A Testület megjegyzi továbbá, hogy az Rttv. 3. § (2) bekezdése szóban forgó tilalmának
alkalmazhatóságát a Legfelsőbb Bíróság is akként értelmezte, hogy arra a büntetőjogi
tilalomnál szélesebb körben nyílik lehetőség: „A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nincs
jogszabályi alapja azon felperesi érvelésnek, hogy az Rttv. 3. § (2) bekezdésének megsértését
csak kirívó és ellenséges érzelmek felkorbácsolására alkalmas tényállás alapján lehetne
megállapítani. Ez a túlzó, felfokozó értelmezés sem a jogszabályhely megfogalmazásából,
sem a törvény egyéb rendelkezéseinek értelmezéséből nem vezethető le.” (BH2006.270)
Az alkotmánybírósági és legfelsőbb bírósági gyakorlat alapján a Testület azt az értelmezést
követi, amely szerint az Rttv. 3. § (2) bekezdése médiajogi szankció kiszabását akkor is
lehetővé teszi, ha a vizsgált magatartás egyébként a közösség elleni izgatás büntetőjogi
tényállását nem meríti ki.
Az 1006/B/2001. számú határozat az Rttv. 3. § (3) bekezdése kapcsán pedig a következőket
mondja ki: „A szabad véleménynyilvánítás a személyiség kifejezésének legközvetlenebb
módja, ezért annak védelemben részesítése a demokrácia alapköve. A véleménynyilvánítási
szabadság és az ezzel szorosan összefüggő sajtószabadság azonban...nem korlátlan és nem
korlátozhatatlan.”
Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy „a Médiatv. támadott 3. § (3) bekezdése nem azt
jelenti, hogy a rádió- és a televízió- műsorokban ne lenne helye vitának, kritikának, ne
jelenhetne meg a társadalmat jellemző véleménypluralizmus. A rendelkezés célja annak a
megakadályozása, hogy a rádió és a televízió a sértő, faji alapon elítélő, kirekesztésre,
diszkriminációra felhívó gyűlölködők „hangerősítője” legyen...Ennek a tilalomnak a
médiajogban alapelvi szinten történő rögzítése, illetve az előírás megszegése esetére
meghatározott szankciók alkalmazásának a kilátásba helyezése az Alkotmánybíróság
álláspontja szerint az Alkotmány értékrendjével, annak erősítésével összeegyeztethető,
továbbá mások jogainak, a közösségek méltóságának a védelme érdekében szükségesnek
tekinthető. A véleménynyilvánítási és a sajtószabadság (illetve az annak részét képező
szerkesztési szabadság) nem abszolút érték, és nem terjed ki a jogsértő műsorok készítésére és
sugárzására. A közérdekű kérdések vitája terén a szólásszabadság tág körű ugyan, viszont a
3közösségek és egyes tagjaik méltóságát durván sértő műsorok tilalma és szankcionálása
ezeket is behatárolja. Azáltal, hogy a média a legszélesebb nyilvánosságot biztosítja a
legkülönfélébb vélemények számára, és napjainkban ez képezi a legfontosabb
információforrást, a szólásszabadság egyéb megnyilvánulási formáihoz képest a médiában
megjelenő véleményeknek sokszoros a hatása, rendkívül nagy a befolyása az emberek
gondolkodására, a közvélemény formálására. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság korábbi
határozatában már megfogalmazta: „általánosan elfogadott, hogy a rádiós és televíziós
műsorszolgáltatás véleményformáló hatása és a mozgóképek, hangok, élő tudósítások
meggyőző ereje sokszorosa az egyéb információs társadalmi szolgáltatások gondolkodásra
ható erejének” .A média tehát alapvető jelentőségű a véleménypluralizmus megjelenítésében,
a közösségi viták lefolytatásának egyik legfontosabb színtere, ezzel egyidejűleg azonban azt
is tekintetbe kell venni, hogy a személyeket, egyes társadalmi csoportokat (a kisebbségeket
vagy adott esetben a többséget) sértő, kirekesztésre, diszkriminációra irányuló
műsorszolgáltatásnak ugyanilyen súlyú negatív, beláthatatlanul káros hatása is lehet.”
II. A hatósági ellenőrzés megállapításai:
A vizsgált programban Posta Imre a műsorvezetők segítségével egy klasszikus összeesküvés-
elméletet adott elő, amelynek szinopszisát a következőkben lehetne röviden összefoglalni. A
jelenleg dúló gazdasági világválság a magyar nemzet elpusztításának utolsó fázisa. A
tervszerűen végrehajtott folyamat hátterében Izrael, a zsidók állnak. Az izraeliták
módszeresen aláaknázták a nemzet szuverenitását, elfoglalták a legfontosabb döntéshozó
pozíciókat (NBH, kormány, honvédség, rendőrség stb.). Jelenleg az áttelepülés, illetve a
megszállás utolsó előkészületei folynak, a 24. órában járunk.
A műsor főszereplője színről színre világítja meg a gazdasági válság mozgatórugóit, az
összeesküvést, amelynek célja a magyarok egzisztenciális alapjainak felszámolása,
Magyarország szuverenitásának megszüntetése. Az általa folytatott kommunikáció hatásos,
hiszen valós félelmekre és jelenségekre épít (a forint elveszti értékét, az élelmiszerek árai az
egekbe szöknek, tömegessé válik a munkanélküliség, az államcsőd következtében a
nyugdíjasok, a munkanélküliek, az állami alkalmazottak nem kapják meg járandóságukat
stb.), mindezeket azonban oly módon kívánja magyarázni, hogy a negatív hatásokért
általában a zsidókat kárhoztatja. A cigányság is többször felbukkan eszmefuttatásaiban, mint
vélhetőleg a zsidók egyik eszköze, amellyel polgárháborúba taszíthatják az országot. Posta
Imre közismert a fentiekben vázolt elméletéről, ily módon bármely műsorba történő
meghívása ab ovo problematikusnak tűnik. A fenti műsorszámot mégsem ez, hanem a
műsorvezetők minden kritikát nélkülöző rajongása teszi igazán meghökkentővé – a
kommunikátorok hű tanítványokként itták mesterük szavait, miközben újabb tapasztalatokkal
kívánták alátámasztani elméletét.
A műsorszám elején megtudhattuk, hogy a Posta Imre által üzemeltetett internetes honlapot
„lekapcsolták”. A vendég két lehetőséget említett az eseménnyel összefüggésben, egy
hivatalosat, mely szerint túlterhelt volt a tárhely, és egy nem hivatalos verziót, mely szerint
bizonyos „körök” érdekében állt a honlap szüneteltetése, megszüntetése. A meghívott vendég
itt még nem fejtette ki, hogy mit ért az említett „körök” alatt, ugyanakkor a későbbiek során
megjelenő összeesküvés-elemélet alapján jól beazonosíthatóvá válik az a csoport, amely
megakadályozta a honlap működését.
4Posta Imre:„ ....ugyanis végnapjait éli a Magyar Köztársaság, ezt tudnia kell a nézőknek,
ezekben a témakörökben, az izraeli betelepülésekkel kapcsolatban, az izraeli katonák itt
létével kapcsolatban merültek föl elég komoly kérdések, ez mind nemzetbiztonsági
kérdés...mondhatnám a zsidókérdés is napirenden volt, elég mélyen, a Cion bölcseitől kezdve
a napi politikai szinten, mert ez az izraeli betelepülés egy nagyon súlyos és azt hiszem
többeket érintő zsidókérdés is fölmerül.” (14:09:55-14:11:04) 1
A vendég már a műsorszám elején arra törekedett, hogy a zsidókat, valamint a cigányokat egy
magyarság elleni összeesküvés főszereplőiként láttassa, e motívum végigkísérte az egész
programot. A műsorvezetők a legkisebb mértékben sem tekintették mértékadónak a
tárgyilagosság és kiegyensúlyozottság alapvető kritériumait, nem intették mérsékletre
vendégüket, annak ellenére sem, hogy Posta Imre állításai hamis tényeken alapultak és
logikailag összefüggéstelenek voltak. A műsorvezetők nem kérdeztek rá a Posta Imre által
felvonultatott információk forrására, nem kérdőjelezték meg a tényeknek ellentmondó
állításait. A műsorvezetők viselkedése azt a látszatot kelthette, hogy a Posta Imre által
elmondottak megfelelnek a valóságnak.
Posta Imre: „A parlamenti pártok mindegyike ódzkodik beszélni Magyarország
felszámolása, valószínűleg azért, mert mindenki Tel-Avivba kapja a mondandóját...Fidesz-
is, MSZP-is teljesen mindegy... Izraelben nyaralnak-telelnek, tehát olyan kapcsolatrendszerük
alakult ki ahol a magyarság, a magyarok léte...” (14:11:55 -14:12:20).
A műsor interaktív jellege lehetőséget teremtett arra, hogy a nézők az élő adásba
betelefonálhassanak és véleményüket saját szavaikkal tolmácsolhassák az elhangzottakkal
összefüggésben. Az első betelefonálót 14:12-kor szerkesztették adásba. A néző felolvasott
idézetével – bár nem jelölte meg sem a könyv szerzőjét, sem a címét, sem a forrását –
megpróbálta alátámasztani Posta Imre zsidó összeesküvés-elméletét, miszerint az izraeliták el
akarják foglalni Magyarországot. A betelefonáló azt a hamis látszatott keltette, hogy
történelmileg alátámasztott tény, hogy hazánk zsidók által irányított összeesküvés
középpontjában áll. A két műsorvezető ebben az esetben sem határolódott el az antiszemita
megnyilvánulásoktól, nem illették kritikával a zsidóellenes mozgalom által készített
koholmányban foglalt állítások hitelességét. A műsorvezetők ugyanúgy, ahogy a Köztársasági
Őrezred volt pszichológusát, a betelefonáló hivatkozást nélkülöző szövegeit is autentikus
forrásnak tekintették.
Betelefonáló: „Szép jó napot kívánok... éppen az előbb volt itt a barátom nálam, aki elhozott
egy könyvet is, mind alátámasztva azt, amit Posta úr mondott. A könyvnek a hátoldalán –
most had ne mondjam egyébként a címet... egyben nem is tudom – rettenetesen felkavart itt
engem ez az egész. A hátoldalán ajánlóban a könyv összefoglalójaként a következő áll: Zsidó
tégy meg mindent, hogy elveszejtsd és megszerezd Galíciát és Magyarországot. Szó szerint így
Galíciát és Magyarországot, nekünk ez az éghajlat, nekünk ez a környék tökéletesen megfelel.
Mindent tegyél meg érte, ha lehetséges kezedbe kerülő eszközökkel, hogy ez így legyen. Volt
ott egy aláírás és 1910 és a hiteles forrás.” (14:12:59-14:14:09)
Posta Imre a műsor további részében már nem csak a nemzeti, etnikai, vallási kisebbségekre
tett dehonesztáló megjegyzéseket, hanem a homoszexuálisokkal kapcsolatban is sértő,
degradáló kijelentésekre ragadtatta magát, obszcén módon beszélt róluk továbbá összemosta a
minoritást a pedofilokkal.
1
A megnyilatkozásokat szó szerint, az esetleges nyelvhelyességi hibákkal együtt idéztük.
5Posta Imre: „Tudatos butítás. Ezt nevezhetjük liberalizmusnak vagy bárminek, összemossák a
szezont a fazonnal, hogy mindegy, hogy nő vagy, vagy férfi, vagy ha köcsög, vagy ha buzi,
vagy ha pedofil, annál jobb. Tehát, hogy ne legyél ember, ne legyél a talpadon ember, és
hazudj minél többet.” (14:17:20-14:17:35)
A fenti kijelentéseket – ugyanúgy, mint azt már az előzőekben megszokhattuk - a
műsorvezetők hallgatólagos egyetértése fémjelezte. Posta Imre a továbbiakban kifejtette, hogy
Magyarországon négyezer izraeli fegyveres rejtőzködik, akik támogatják a zsidó betelepülést.
Posta Imre:„Lehet, hogy nem tudok mindent, tehát lehet, hogy nem számoltam meg darabra,
hogy most elterjedt a hír, hogy négyezer izraeli harcos fegyverben Magyarországon van,
lehet.
Valencsik Ferenc: Ez lett volna a következő kérdés, ez most tény, vagy egy feltételezés? Mert
ezt most már több portálon olvastam én is, hogy izraeli harcosok vannak konkrétan...azt
hiszem Táborfalván. Viszont nem látom mögötte a bizonyítékokat. Ez most egy kitaláció,
mendemonda vagy tény, mert nem mindegy.
Posta Imre: mondhatnám, hogy teljesen mindegy, hogy mendemonda vagy tény... ” (14:18:17
-14:18:57)
Valencsik Ferenc: „(...) Az egyik honlap egyébként össze is kapcsolta ezeket a történéseket,
tehát azt mondta, hogy Magyar Gárda, ugye mert Tatárszentgyörgyön volt az első nyilvános
megjelenése, a Magyar Gárdának utána Táborfalva az állítólagos izraeli harcosok, és a
végkifejlet ugye Tatárszentgyörgy, a kettős gyilkosság. Most ha ezt most összekapcsoljuk,
akkor egyébként ez nagyon könnyen lemodellezhető, és nagyon messzire vezető modellezés
lenne ez, hogy itt milyen súlyos érdekek mozognak a háttérbe, és mennyire aljas ez az érdek.”
(14:21:00-14:21:34)
A disputában nem lehetett elkülöníteni a kérdést, a műsorvezető látszólagos kételyét a zsidó
katonák ittlétével kapcsolatban, valamint véleményét. A műsorvezető teljes mértékben
szerepzavarban volt, feladta neutrális pozícióját, és irányított kérdéseivel, hozzászólásaival,
alátámasztotta a vendég zsidókkal kapcsolatos összeesküvés-elméletét. A következőkben
idézett példák hűen reprezentálják a műsorvezetők és Posta Imre között megvalósult
kommunikációs kapcsolatot.
„Posta Imre:”...közben a Ferihegyen a MOSZAD képzi ki a magyarokat arra, hogy mit kell
csinálni, hogy ha terrortámadás van. Tehát ezek a képek összeérnek, ezek a történetek....ha
legyünk őszinték, nekem van kapcsolatom sok emberrel, rendőrökkel, katonákkal és mondják,
jelzik, hogy Ferihegyen ide jönnek a gépek, ide Izraelből Tel Avivból, El-Al légitársasággal,
de Kanadából is, hát tudjuk, hogy a haszid zsidókat hozzák befelé, tehát ez nem egy fikció, ezt
nem én találom ki, erről beszélni kell. Mert ezek tények, nem kell, hogy betelepüljenek, ezek
már itt vannak. Hogy katona mennyi van, köztük azt nem tudom, de MOSZAD ügynök, vagy
olyan, aki a MOSZAD- dal kapcsolata van az szerintem tízezerrel, vagy tíztől –húszig, vagy
lehet, hogy harmincezerrel. Az évek hosszú sorozata, bejöttek .” (14:24:22-14:26:27)
Román Nikoletta: „Nagyon sok barátom, akik érdekes módon kiköltöztek Izraelbe, most tértek
haza. És elgondolkodtam azon, hogy vajon miért ebben a helyzetben, erre a Magyarországra
jöttek haza?” (14:30:05-14:30:20)
Posta Imre: „Betelepülő háttérhatalom, nevezhetjük izraelieknek vagy zsidóknak, ezt mindenki
oda teszi ahova akarja, ez nem zsidógyűlölet ez egyszerűen emberi kérdés, hogy miért jönnek
6most? Amikor bajban van az ország! Azért mert paktum született, tehát egészen biztosan
ötszázezer fő zsidó betelepülőről a kormány intézkedett már jóval korábban. Ezeknek most be
kell települnie. Nekik épült nagyon sok lakónegyed, azt tudjuk...” (14:31:30-14:32:05)
Posta Imre:„Az NBH is a MOSZAD-nak a kezében van, mint ahogy az egész kormány....ilyen
antiszemita országot, hát a kormányunknak a jó része kettős állampolgár, csak legyünk
tisztába. És üdülni ugyanígy Izraelbe jár. Azért egy ilyen antiszemita országot, mint
Magyarország, más nincs, hogy az összes döntnökünk, aki pozícióban, vezénylő pozícióban
van, az zsidó. Nem kicsit, hanem nagyon. ” (14:32:59-14:33:31)
Posta Imre:„Belénk meg azt szuggerálják, hogy magyar vagy külföldön keres munkát, közben
meg Izraelből idejönnek? Izraelből? Tehát az a cionizmus, ami azt jelenti, hogy Izrael a szent
hazánk, azt védjük, azért halunk meg, és akkor vissza akar jönni? Tehát rakjuk már össze a
képet, hogy Magyarországból egyfajta új Izraelt kívánnak csinálni, és ahhoz a magyarokat, a
magyarságot, a magyar gazdaságot, a magyar piacgazdaságot teljesen le kell nullázni”
(14:34:42-14:34:11)
Posta Imre:„Tavaly március 15. előtt háromszáz izraeli harcos volt itt múzeumlátogatáson.
Tavaly a békében, amikor békeidő volt háromszázan volt itt hivatalosan, nem hivatalosan,
félhivatalosan. Most a négyezer sem túl sok, de hozzáteszem, nem kell, hogy egy darab is itt
legyen, mert huszonnégy órán belül ha kell akkor 15 ezret hoznak ide. ”(14:40:05-14:41:09)
Posta Imre:„Azok a figurák, akik bohóckodnak a magyarnak mondott, én tel-avivi
televíziónak nevezem....azok az illetők, akik ott vannak..” (14:45:30-14:45:37)
Posta Imre:„...csak azért, hogy az igazi problémáról, a zsidó problémáról ne beszéljünk. A
zsidó az izraeli a haszid nevezzük akárminek, akkor rögtön ráhúzzák az emberre, hogy ha
kiejti a száján, hogy zsidó, hogy antiszemita. Erre mondja egy barátom, hogy nem gyűlölöm
én a zsidót, csak utálom, ha irtják a népemet és a magyarokat, a magyar népet
szisztematikusan és jó régóta irtják.” (14:52:53-14:53:19)
Végül a műsor záróakkordjaként Posta a következő nyilatkozatot tette: „...és közben a nevető
harmadik, az izraeli betelepülők, vagy nevezzük akárminek, vagy adjunk már nekik valami
nevet...hottentotta, meg ott röhögnek a markukba, mert nekik szépül az országuk és települnek
haza Izraelből, mert csak őket várja ez a csodálatos Kárpát-medence, ez a mi hazánk. ”
(15:03:32- 15:03:50)
Az idézett szövegek jól illusztrálják Posta Imre rasszista és antiszemita kijelentéseit,
amelyekkel a műsorvezetők is azonosultak. A fentiekben taglalt üzenetek a magyarországi
kisebbségekre nézve kirekesztőek és sértőek voltak, hozzájárulhattak az előítéletek
erősödéséhez, továbbá alkalmasak lehettek a gyűlöletkeltésre. A műsorvezetők egyáltalán
nem törekedtek az Rttv. normáinak érvényesítésére, sőt támogatták az aggályos kijelentéseket.
A fentieken túl kísérletet sem tettek a vélelmezett igazságok ellenőrzésére, az értesülések
forrásainak megnevezésére, másképpen a tényszerűségre. A kommunikátorok a felvétel
tanúbizonysága szerint csaknem minden kirekesztő, antiszemita megnyilvánulással
azonosultak, hozzászólásaikkal explicite támogatásukról biztosították a meghívott vendéget.
Az előzőekre tekintettel megállapítható, hogy a Budapest Televízió 2009. március 9-én 14 óra
5 perces kezdettel sugárzott Köz-élet Extra c. műsorszámmal valószínűsíthetően megsértette
az Rttv. 3. § (2) és (3) bekezdését.
7III. A műsorszolgáltató felszámolója 2009. június 8-án érkezett levelében a következőket
nyilatkozta:
„23-864/46/08. ügyiratszámú felhívásukra hivatkozva, a Budapest Televízió Zrt. f.a.
felszámolójaként nyilatkozom, hogy Román Nikoletta munkaviszonyát a munkáltató
rendkívüli felmondással megszűntette.”
IV. A Testület álláspontja:
Az Rttv. 3.§ (2) és (3) bekezdéseinek sérelme:
Az Rttv. 3. § (2)bekezdése szerint:
„A műsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét,
tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat, és nem lehet alkalmas a személyek, nemek,
népek, nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy
vallási csoport elleni gyűlölet keltésére.”
A Testület álláspontja szerint a gyűlöletkeltés médiajogi tilalma, a maga
jogkövetkezményeivel, a véleménynyilvánítás szabadságának olyan határát jelöli ki, amely az
egyenlő emberi méltóság alkotmányos követelményéből következően minden személlyel
összefüggésben - ha nem is azonos mértékkel, de - korlátozza a jogszerűnek minősülő
megnyilvánulások körét.
A gyűlöletkeltés tartalmának meghatározásakor a 30/1992. (V. 26.) AB határozatban
megfogalmazottak közül az alábbiakat tekintetjük irányadónak:
„Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam. A
demokrácia rendkívül összetett fogalom. A vizsgált kérdés szempontjából azonban lényeges,
hogy tartalmilag jelenti a különbözőséghez való jogot, a kisebbségek védelmét, az erőszakról
és az erőszakkal fenyegetésről, mint a konfliktusmegoldás eszközeiről való lemondást. A
gyűlöletkeltés a fenti tartalmi jegyek tagadása, az erőszak érzelmi előkészítése. Visszaélés a
véleménynyilvánítás szabadságával, az emberek meghatározott csoportjának, egy
kollektivitásnak olyan intoleráns minősítése, amely nem a demokrácia, hanem a diktatúra
jellemzője.” A gyűlöletkeltés alatt nem valamely kedvezőtlen és sértő vélemény
kinyilvánítása, hanem olyan megnyilatkozások, „lázongó kifakadások értendők, amelyek
alkalmasak arra, hogy az emberek nagyobb tömegében a szenvedélyeket oly magas fokra
lobbantsák, amelyből gyűlölet keletkezvén, a társadalmi rend és béke megzavarására
vezethet”.
A kifogásolt műsorban, Posta Imre a műsorvezetők segítségével egy klasszikus összeesküvés-
elméletet adott elő, amelynek lényege a hatósági vizsgálat megállapításai alapján a következő:
„a jelenleg dúló gazdasági világválság a magyar nemzet elpusztításának utolsó fázisa. A
tervszerűen végrehajtott folyamat hátterében Izrael, a zsidók állnak. Az izraeliták
módszeresen aláaknázták a nemzet szuverenitását, elfoglalták a legfontosabb döntéshozó
pozíciókat. Jelenleg az áttelepülés, illetve a megszállás utolsó előkészületei folynak, a 24.
órában járunk.”
A cigányság is többször felbukkan eszmefuttatásaiban, mint vélhetőleg a zsidók egyik
eszköze, amellyel polgárháborúba taszíthatják az országot.
8A Testület álláspontja szerint a műsor egészére az antiszemita, rasszista megnyilvánulások
jellemzőek voltak, melyet a hatósági vizsgálat is kellően alátámasztott. Posta Imre a zsidókat
illetve a cigányságot a magyarság elleni összeesküvés főszereplőiként mutatta be. A
műsorvezetők viselkedése, minden kritikát nélkülöző rajongása pedig még meghökkentőbbé
tette a látottakat.
Az Alkotmánybíróság az 1006/B/2001. számú határozatában az Rttv. 3. § (3) bekezdés
kapcsán rámutatott arra, hogy a Médiatörvény ezen támadott rendelkezése „nem azt jelenti,
hogy a rádió- és a televízió- műsorokban ne lenne helye vitának, kritikának, ne jelenhetne
meg a társadalmat jellemző véleménypluralizmus. A rendelkezés célja annak a
megakadályozása, hogy a rádió és a televízió a sértő, faji alapon elítélő, kirekesztésre,
diszkriminációra felhívó gyűlölködők „hangerősítője” legyen. [A műsorszolgáltató
magatartását e körben nem lehet egyedül az alapján megítélni, hogy mely vélemények
megjelenésére biztosít lehetőséget. Azt kell megvizsgálni, hogy az eset összes körülményei
alapján alappal feltehető-e, hogy az adott műsor maga jogsértő célra irányult (pl. a műsor
előkészítése, a vélemény megjelenítésének módja, a riporternek az adott véleménytől való
esetleges elhatárolódása).” A fentiek természetesen az Rttv. 3. § (2) bekezdése
vonatkozásában is irányadóak.
A Testület jelen műsor kapcsán kellő alappal következtet a műsor jogsértő célzatára, hiszen
Posta Imre szélsőséges nézeteit számos fórumon, például saját honlapján, illetve több műsor
keretében is kifejtette már. A Testület nemrégiben, az 1010/2009. (V.20.) számú
határozatában az Echo TV Pörzsölő című műsorszáma – melynek vendége volt Posta Imre -
vonatkozásában állapította meg az Rttv. 3. § (2) bekezdésének megsértését. A Testület a
hivatkozott műsorszám kapcsán megállapította, hogy a műsorban elhangzottak sértették az
Rttv. 3. § (2) bekezdését, mivel alkalmasak lehettek a cigányság, valamint a zsidóság elleni
gyűlölet keltésére azáltal, hogy Magyarország helyzetét, a politikai és gazdasági problémákat,
valamint a bűnözés fokozódását az említett csoportok tevékenységének következményeként
tálalták.
A műsorszolgáltató magatartását az őket megtestesítő műsorvezetők megnyilvánulásai alapján
vizsgálhatjuk. Jelen eljárás tárgyát képező műsorszám kapcsán elmondható, hogy Román
Nikoletta és Valencsik Ferenc műsorvezetők a legkisebb mértékben sem kérdőjelezték meg
vendégük állításait, nem tompították téziseit, helyette inkább ösztönözték mondanivalója
kifejtésében, meghökkentő „rajongással” és áhítattal hallgatták szavait. Feladva semleges
pozíciójukat, irányított kérdéseikkel, hozzászólásaikkal, próbálták meg alátámasztani Posta
Imre zsidókkal kapcsolatos elméletét. Esetleges kétkedés vagy egyet nem értés sem volt
felfedezhető műsorvezetésükben.
A betelefonáló nézők állításait is minden kételkedés nélkül, hiteles forrásként vették
figyelembe, az antiszemita megnyilvánulásoktól semmilyen szinten nem határolódtak el.
A műsor olyan szélsőséges nézeteknek adott hangot, amely messze túllépett a
véleménynyilvánítás határán azzal, hogy a műsorvezetők meg sem kísérelték azokat
megkérdőjelezni, attól elhatárolódni, vagy vendégük mondanivalóját megfelelő keretek között
tartani. A Testület álláspontja szerint mindezek alapján a kifogásolt műsor alkalmas volt a
nemzeti, etnikai, vallási és más kisebbségek elleni gyűlölet keltésére. A műsorvezetők
hozzáállása tette teljessé és valósította meg a gyűlöletkeltésre alkalmas hangulatot. Ezáltal a
Testület álláspontja szerint egyrészt az Rttv. 3.§ (2) bekezdésének sérelme megállapítható.
9A Testület álláspontja szerint a műsorszolgáltató a műsorszámmal megsértette az Rttv. 3.§ (3)
bekezdésében foglaltakat is:
Az Rttv. 3. § (3) bekezdése szerint: „A műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen
kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji
szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére.”
A Testület álláspontja szerint a műsorban elhangzottak, Posta Imre és a műsorvezetők
megnyilvánulásai, a korábbiakban már ismertetett elmélete sértette a magyarországi
kisebbségeket.
Posta Imre a zsidóság és a cigányság mellett a homoszexuálisokra is sértő megjegyzést tett.
(„... mindegy, hogy nő vagy, vagy férfi, vagy ha köcsög, vagy ha buzi, vagy ha pedofil, annál
jobb. Tehát, hogy ne legyél ember, ne legyél a talpadon ember, és hazudj minél többet.” )
A műsorvezetők viselkedése még inkább felerősítette Posta Imre gyűlölködő, kirekesztő,
diszkriminációra felhívó szavait. A műsorban elhangzottak az említett csoportokra nézve
kirekesztőek lehettek. A megnyilvánulások hozzájárulhattak az előítéletek erősödéséhez is.
V. A Testület által alkalmazott jogkövetkezmények:
A Budapest Televízió műsorszolgáltatásában ezen törvénysértéseket a Testület eddig nem
tapasztalta, ezért az Rttv. 112. § (1) a) pontja alapján felhívta a műsorszolgáltatót a
sérelmezett magatartás megszüntetésére.
Az eljárás során a Ket. 153. § (2) bekezdése szerinti eljárási költség nem merült fel.
Az Rttv. 136. § (2) bekezdése alapján a határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek
helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Rttv. 136. § (3) bekezdése biztosítja.
Budapest, 2009. július 16.
az Országos Rádió és Televízió Testület
nevében
Dr. Majtényi László
elnök