Örök körök Menetel a konok magány, görcsös kezében okos fokos, lófõfejes táltos csillagokat látós, mely odacsap ha égi rokonok mokány lovon ügetve szikrapatkós tüzet lihegnek nyakadba. Mennetek kell! Menjetek el ufarszim, a bazár, Baltazár bezár!
Reményik Sándor: Egyszer talán majd mégis vége lesz És akkor, aki visszatérni bír, Csak visszatér megint a régihez.
